A Lovak érdekesek, szépek. Most láttam életemben először őket. Nem sok közöm van a mezőgazdasághoz, így az egyetem területére is most jutottam be először. Gyönyörű, monumentális alkotások sorát láttam.
Szerencsém is volt, a bejáratnál belefutottunk egy ott tanító egyetemi tanárba, aki részletesen elmondta, hogy mit hol találunk most meg. Mert a műveket az idők során áthelyezték. 1971-ben jelent meg Sz. Kürti Katalin tanulmánya az alkotásokról a Déri Múzeum Évkönyvében.
Örültem, mert az én általam olvasottakhoz képest láttam, hogy több új művel is gyarapodott az alkotások sora, és szerintem még fog is.
A Lovak anyaga hegesztett vörösréz lemez. Egy betonhídon állnak. Mérete: 240x 500 cm.
Kiss István szobrász egyik legjobb alkotása, ami még mindig eredeti helyén áll 1968 óta.

A fiatal lovak hirtelenül összeverődött, tavaszt, szabadságot és ifjonti erőt szimbolizáló, vágtató csoportjának szobrászi megjelenítése már 1962 óta foglalkoztatta a művészt. Vagy féltucatnyi, köztük vasból, rézből, sőt alpakkából hegesztett kisplasztikán munkálta ki azt a dübörgő ritmusú csoportkompozíciót, amit Lovak címmel 1968-ban nagyméretben is elkészített a debreceni Agrártudományi Egyetem számára (59. kép). A lebegő betongerendára állított, több nézetű kompozíció igen precíz kiszámítottsággal illeszkedik bele egy L alakú épületegyüttes által bezárt tér erővonalainak csomópontjába, elválasztva egymástól egy parkosított, illetve egy kaviccsal borított, díszudvarnak használt egységet. Mind anyagszerűsége és struktúrája (hegesztett vörösrézlemezek nagy, összefoglaló formáiból van kialakítva)' mind ritmikus elrendezése okán találóan ízesül a hátterében álló, vele párhuzamos épület vörhenyes színű üvegerkélyekkel és fémkeretes ablaksorokkal telehintett síkjához, amelynek színeit és szerkezeti osztását egyként felidézve mozgalmas teret teremt maga körül szigorú kompozíciós rendje ellenére is. Mint Sz. Kürthy Katalin, Debrecen műemlékeinek kiváló ismerője megállapítja, 'a szobor azon túl - hogy magas szinten utal az épület rendeltetésére - díszítő és téralkotó szerepet tölt be. Tagolja a teret, hangsúlyozza és megadja a park végtelen egyszerűségének értelmét. Az építész [Vellay lstván] és a szobrász közös munkájaként a természet egy eredeti darabja került be egy beépített, urbánus környezetbe. Mindez olyan természetes és nagyvonalú, hogy semmiféle művi, illuzionista hatás nem érződik... Kiss István a tér monumentalitásához és szűkszavú, tiszta szépségéhez méltó művet alkotott.' Forrás: Tasnádi Attila - Kiss István könyv (1982)