A meglehetős csalódást okozó látogatás az Ódry Színpad épületében, amikor a keresett sgraffito nyomát sem sikerült fellelni, mégis hozott eredményt.
Keserű szájízt adott a bejárattal szemben lévő másik, azonos műfajban készült sgraffito, amit 2015-ben egy ünnepi tabló kedvéért eltakartak, de a mai napig, sőt tervekben sem szerepel a "felszabadítás".
Megtaláltam viszont a büfé helyiségében a névadó, Ódry Árpád mellszobrát, ami minden elnyomatása ellenére mégiscsak megbecsülendő érték, hiszen Konyorcsik egy jellegzetes, 60-as években készült alkotása.
A "bejárás" felvitt a második emeletre is. Ott pedig ez az "életkép" fogadott. Várkonyi Zoltán alakja egy nagyon érdekes, fából faragott domborművön, a maga életteli valójában, hiszen ilyennek (is) ismerhettük/képzelhettük és főleg ismerhették a színészképzés valamikori vezéralakjaként.

Várkonyi Zoltán (1912– 1979) színész, filmrendező, színházigazgató volt, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész.
Nagyon nehéz helyzetben vagyok, ha színház- és filmművészetünknek ezt a kiemelkedő személyiségét be akarom mutatni. Ajánlom inkább a Wikipédia cikkét: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1rkonyi_Zolt%C3%A1n_(sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz) és még inkább a születése 100. évfordulója alkalmából készült összeállítást a Magyar Színházi Portál honlapján: https://szinhaz.hu/2012/05/13/100_eve_szuletett_varkonyi_zoltan

A művész portréja nem véletlen került az Ódry Színpadhoz, ill. a Színház- és Filmművészeti Főiskola/Egyetemre. Alkalmat, ami az 1986-os aktualitást adná nem találtam, de kötődése a fiatal generációk oktatását, nevelését vállaló intézményhez egyértelmű. Honlapjukon olvasom: "1974-79 között Várkonyi Zoltánt, a Vígszínház igazgatóját választották rektornak, aki számos intézkedést tett annak érdekében, hogy az oktatásban az elmélet és gyakorlat aránya egészségesebb legyen, megteremtette a televíziós szakemberoktatás technikai bázisát, illetve a színészutánpótlás biztosítása érdekében közreműködésével és közbenjárására indították be a drámatagozatos gimnáziumi osztályokat, s még ő készítette elő, hogy 1979-ben sok éves kihagyás után folytatódhasson a dramaturgképzés."

Megjegyzés: hazaérve, az alkotó adatlapján fedeztem fel, rá kellett volna még bukkanni Nádasdy Kálmán ugyanabban az évben készült bronz portréjára, de ez már nem sikerült...

---