A közösségi portálon olvastam a hírt... sajnos utólag: Kő Pál Bárányos című alkotását avatják/avatták az Epreskertben. Ugyancsak itt később képtudósítást is mutattak az avatásról; itt az alkotó öröme: a leleplezés: https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/54257578_1471666086302412_3576094348808290304_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=0dbf7e94b04a1e80ac8fa79ec4354b04&oe=5D0AC76B

A fotózáshoz engedélyt kértem és kaptam, amit ezúton is köszönök. T.k. "tárlatvezetést" is kaptam volna, de idő hiányában ez elmaradt. Talán ismétlek, az elérhető tudás érdekében.

Kő Pál Somogyi József tanítványa volt. Első keresésre az MTI egy fényképét találtam, ahol a mester éppen bírálja az alkotást – akkor Nő báránnyal címmel, 1968. október 31-én, ha jól látom a Pantheon előtt.
Későbbi próbálkozásra a Magyar Nemzet aznapi (tegnap: 2019. 03. 20.) cikke is lejött, ahol ugyanezzel a hivatkozással indít a tudósítás írója, Bonczidai Éva. És igen, a dolog összefügg, ill. azonos.
Kő Pál 1968-ban készítette ezt az alkotását, negyedéves szobrász-hallgatóként, Somogyi József felügyelete alatt. Az alkotó így emlékezik a "bírálatra" és körülményeire:

"Odajött a mester, amikor kihoztuk a nyolcasból a Bárányost, nézte, és azt mondta: Lujos, hát ennek már olyan szoborillata van. ..." A szoborról, ahogy ő maga mondja: "teljesen somogyis". Ez, ill. egy "kettősség" adja az alkotás különlegességét. Jól látható Somogyi hatása az alkotáson. Ahogy én meg tudom ítélni, pl. a nőalak megformálásában, arányaiban egyértelműen tükröződik. Érdemes pl. összevetni a közelben látható Rőzsehordó alakjával, a nyújtott derék, a sajátos csípővonal, a ruha redőzete mutatja a mester közvetlen hatását. Ugyanakkor már akkor egyértelműen látszik Kő Pál sajátos stílusa. Sallai Géza, a Szobrász tanszék vezetője avatáskor elhangzott szavaival: "...abból táplálkozik, hogy minden körülöttünk lévő formát, legyen az élő vagy élettelen, önálló lelkületűként fog fel. Itt minden formának története van, születése és feladata..."
A téma a "klasszikus jópásztor-kompozícióból" indul, annak egy sajátos változata. Az eredeti ábrázolás a Jó pásztort mutatja – vállán a megmentett báránnyal. "Krisztus-jelkép", ami már az ókeresztény művészetben is megjelent. Az egyéni megfogalmazás, Kő Pál egyénisége nyilvánvalóan látszik az alkotást szemlélve.
A szobrot most bronzba öntötték és a művésztanár, Lujos mester az Epreskertnek, ill. a Képzőművészeti Egyetemnek ajándékozta.

Szomorú hír az ünnep árnyékában: közel negyven év tanítás után Kő Pál tavaly kiköltözött epreskerti műterméből, ami a hallgatók használatába került. Itt is Sallai szavai: "..ezzel a kiköltözéssel megszűnt az a közel száznegyven éves gyakorlat, amelyben mesterek és hallgatók egymás mellett alkottak és éltek, egymás szemében példák voltak. ...tudni, hogy a mester bent van a műtermében, látni a kertben, amelynek gazdája – ez pótolhatatlan..."

---