A török hódoltság után Pankota és környéke elnéptelenedett.
Idézet a forrásból:
"A település 1732-ben a modenai herceg birtoka lett. 1768-ban ismét vásártartási jogot kapott. 1776-ban a román lakosságú település nyugati peremén 178 cseh- és morvaországi, sváb-földi, Rajna-vidéki és elzászi német telepes megalapította Újpankotát a település nyugati peremén. 1787-ben római katolikus plébániája létesült. 1817-ben újabb 78 német telepes érkezett a mai Baden-Württembergből és Rajna–Pfalzból az Új-pankotából nyugatra létesült Luxemburg falurészbe."
Egyes források szerint, már 1787-ben volt, mások szerint csak 1800.-ban építették a templomot. A szobrot, valószívű hogy a betelepített német lakosság állíttatta, szerencsés utazásuk, letelepedésük tiszteletére.
A homokkőből faragott szobor, kisebb mint életnagyságú. Nepomuki Szent Jánost ábrázolja, élénk (nem korhű) színekre festve. Ruházata csipkés miseing, hermelin palást, reverenda, fején birétumot visel. Kezében pálmaág, a rajta nyugvó kereszt, klasszikus lehajtott fővel áll egy téglából épített, vakolt, kovácsoltvas ráccsal elzárt, három oldalán nyitott szoborfülkében, tetején kovácsoltvas kereszt. A szobor kissé szennyezett, és szörnyű színekben "pompázik", de ennek ellenére jó állapotban van.
A sekrestyés, idős nénivel beszélve csak annyit tudtam meg, hogy előbb készült, mint a temetői kálvária stációi.

---