Sok-sok minden megváltozott a műlap elkészülte óta. Eredetileg Gólyák címen szerepelt és a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon bejegyzése alapján 1968-as felállítással (nem beszélve, hogy ott bronznak írják az anyagát).
Ády szakértő kutatása alapján összegezve: a madarak csőrük és farkuk megítélése alapján darunak mondhatók, az anyag pedig alumínium – bár ezt a fotók alapján én is gyanítottam, csak hagytam magam a "hivatalos" bejegyzés alapján meggyőzni.
Ezek alapján megkérdőjeleződött az alkotó személye és a dátum is, mert felmerült Martsa egy inkább ide vágó alkotása, ami szintén kerestetik. Ehhez segítség volt Valcsi hozzászólása, aki emlékezett a szignóra (ez azért az alkotó melletti érv volt) és a mellette szereplő évszámra. Sajnos, fotót nem tudott küldeni.
Ády viszont kezébe vette az ügyet, a telephelyen felülvizsgálta a részleteket és lett szignó is.
Mindezek alapján két alkotást kereshetünk még: Somogyi valós Gólya c. művét és Martsa I. kispesti Darvak című madarait (1955, alumínium), egy lebontott bölcsődéből.

--- Innen az átírt leírás.

Hihetetlen régen fedeztem fel a Gólya c. alkotást – papíron! Bizonyítani tudom, mivel már 2011. elején (ez az itteni pályafutásom első éve) elkezdtem vadászni az óvodák és más oktatási intézmények alkotásait. Készült is egy Excel-állomány, amiben gyűjtöttem a keresendő műveket, ami jó ideig nőttön-nőtt. Nincs új a nap alatt :-)
Tudom, hogy már akkor, a kezdetek kezdetén bekerült ez a szobor a gyűjteménybe, amiben ha egyes sorok feldolgozásra kerültek (jó esetben általam), azt jelöltem.
A gond ott volt, hogy megakadtam a III. kerületben. A lexikonban a célterület: Textilgyári Óvoda. Én pedig Óbudán tudtam textilgyárról, a keresők pedig durván becsaptak.
Most a véletlen hozta elém az új címet, a tényt, hogy ott jó ideje a Díjbeszedő Holding Zrt. székhelye működik. Azt már a helyszínen láttam, hogy érdekes szimbiózisban "élnek" különböző környékbéli telepekkel...

Egy kora tavaszi, napos délutánon a X. kerületben vadásztam. Már későinek tűnt, amikor rájöttem, lényegében nem vagyok túl messze a címtől. Otthonról (újra) indulva erős kiesés időben, térben. Így elindultam lakóhelyemhez képest ellenkező irányban a villamossal.
Meglepetés! Még működtek, nyitott kapuk (bár beléptető rendszer), de nyitott emberek és jó szándék várt. Kísérővel indulhattam az A. épület mögé, ahol már messziről láthatók voltak a gólyák... helyett a Daru-család!

Jártam körbe, amennyire lehetett, kattogott a gép. Az ember szíve elérzékenyül egy ilyen kedves szobor láttán. Különösen, mivel itt a tavasz és hírnöke, a gólya – néhány napja még Zoltán, a fekete gólya is – a hírek szerint már megérkezett haza. És én úgy tudtam akkor, ez az aktualitás él :) És végül is él, hiszen a daru is költöző madár, idegenben várja a tavaszt, hogy visszatérhessen. Miért-miért nem, erről kevesebb szó esik...
Először úgy tűnt, két felnőtt madár lakja a dombocskára telepített fészket, amit gondosan, védőn körbeültettek növényekkel... kis takarást is adva, de csak módjával. Ahogy haladtam hátrafelé, egyszer csak kibukkant a "kicsi", pontosabban a feje! Mint az életben, csak idén egyelőre még takarítás folyik, a fészkek elfoglalása és rendezése. De ezután kikelnek a kicsinyek, a szülők pedig mindketten részt vesznek táplálásukban, nevelésükben.

Itt bánatomra csak egy fiókát találtam a fészekben, bár gyanúsan sok hely látszik mellette. Hozzáteszem, a kicsi teste is elég furcsa pozícióban van, mintha mellkasa felfelé fordulna (?) A család mégis idilli: egyikük figyel, talán őrségben áll, párja kecsesen meghajolva, jellegzetes mozdulattal közelít a picihez. Szép napom volt!

---