Szűz Mária és a Szent Család szobraival gyakrabban, Szent József ábrázolással viszonylag ritkán találkozom.
Az Őrvidéken található locsmándi „Szent József oszlop” 1698-ban készült.
Kőtalapzaton német nyelvű felirat, egészalakos szobor.
A földig érő köpenybe burkolva Szent József jobb kezében a gyermek Jézus, baljában az ártatlanság szimbólumát, egy liliomot tart.

„Názáretben lakott, de ,,Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, dávidi származású Máriával, az akkori szokások szerint 18-24 éves kora között. Még mielőtt a házasságkötésük megtörtént volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, aztán egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye csak feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek.”
„ …
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium. „

Egy magánház előkertjében, de mindenki számára megtekinthető helyen található.
Mindeddig elkerülte a különféle ragasztóanyagokkal kevert festékkel történő „restaurálás.”
Az idő múlása nem rontotta, inkább csak nemesítette, mint egy tisztességben, kemény munkában megöregedett ember ráncoktól barázdált arcát.

---