Hosszú évek teltek el, amíg átmehettem az ablakomból a szemközti sportpálya takarásában lévő, de mégis "látható" szigetre és bemerészkedtem a szállodába. A "leletek" feldolgozás nagyjából megtörtént. A "projekt" pihent bő egy évig, de most aktualitást nyert az alkotó révén, akinek egy sgraffitóját nem találtam az Ódry színpad emeletén. Így viszont újra átnéztem köztéri műveinek listáját – egybevetve a fényképeimmel (és a szabályainkkal).
A szálló építése a 1976-1979-os években zajlott, az építkezés végére és az azt követő években értékes képzőművészeti alkotásokat helyeztek el. Nemes erény, hogy minden közbenső átalakítás, korszerűsítés ellenére ezek az alkotások, pontosabban többségük még most is megtalálhatók.

A hotel előterében három pannót fényképeztem, érdekes forma- és színvilágú absztrakt alkotások, vonzották a szemet. A "feltárás" azonban csak most kezdődött. 1979-ben Fóth Ernő három részből álló, a "Föld és a víz" összefoglaló nevet viselő pannóciklusából a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon csak egyet nevesít. Olvasom, a ciklus két szélső eleme nem is kapott külön címet. Úgy érzem, mégis a legjellegzetesebb a középső, ami az ismert mitológiai témára épít: Vénusz születésének ábrázolása.

Olvasom, a 20 négyzetmétert betöltő alkotás-sorozaton a művész korábbi művészetének "minden eddigi erénye érvényesülhetett". A tondó formájú alkotáson Vénusz alakja a habokból emelkedik ki, a mitológiai történetet idézi. Aszalós Endre megfogalmazásával élve: "Két, kagylóra emlékeztető forma közt, a tenger és a szárazföld metszéspontjába állítva emelkedik fel a plasztikai értékkel hangsúlyozott nőalak."
Így a ciklusnak ez a középső eleme konkrét témát láttat a nézővel – társai vitathatatlanul elvont világával és színeivel tökéletes összhangban.

---