A hír már régóta elért, hiszen a két évvel ezelőtt megjelent cikkben is már terv volt az alkotás felállítása. Tavaly tavasszal híre jött, a terv megvalósuláshoz közeledik, de végül egy évet mégiscsak várni kellett.

Az alkotó élete jelentős részét töltötte Óbudán, éppen abban a házban, ami a parkkal szemben áll és amit fia által készített,, rá emlékező emléktábla is jelöl.
Az alkotás gipsz változata 1967-ben született, átitatva a hely szellemével. Hosszasan várakozott, amíg a hagyaték kezelői ezt a példányt az Óbudai Múzeumnak ajánlották fel.
Azóta hét év telt el, az elmúlt évben megtörtént a mű bronzba öntése. Az önkormányzat támogatásával kerülhet ide, erre a beszédes helyre.

Nagy megtiszteltetés ért, mivel személyes meghívást kaptam. Egyben az, hogy lehetőségem volt még az alkotás elhelyezésénél is jelen lenni. Csodás évszak várta az aquincumi lány megjelenését. A park zöldje, a frissen kibomló virágok szűzies fehérsége egészen megkapó környezetet biztosítanak számára.

A lányalak fejét büszkén tartja, hosszú haját jobb kezével fogja össze. Testét finom redőzetű, fátyol-vékony ruha fedi vállát szabadon hagyva, kezében mécsest tart. Alakját, testtartását átjárja a kor, amire utal, a történelmi múlt, Aquincum szelleme, a közeli romok emlékezete.

Hétfő, néhány nap az avatásig, amin ugyancsak ott leszek. Műelemzés és műsor: vers és zene – családi szervezésben, a jellegzetes óbudai környezetben. Alkalmam lesz még kiegészíteni a leírást (és a dátumot véglegesíteni).

---