Zalamerenye és Zalakaros találkozásánál áll egy vízimalom, melynek teljes körű felújítása 2015 augusztusában fejeződött be. A malom története az 1400-as évekre nyúlik vissza, amikor az Örményesi Pálos Kolostor birtokában állt. A Pálos rend feloszlatása után a Veszprémi érsek tulajdonába, később magántulajdonba került, és 1960-ig őrölt. Ezt követően állaga leromlott, lassan a pusztulás szélére került. 2015-ben Szabadics Attilla megvásárolta a malmot, a körülötte lévő gyönyörű természeti környezettel együtt, és sok munkával, anyagi ráfordítással felújították, és eredeti állapotát úgy állították vissza, hogy ezzel megőrizzék és megmutathassák az utókornak, hogyan működött egy ilyen vízimalom. Felújítását úgy sikerült elvégezni, hogy működőképes, és bárki számára megtekinthető.
A tavasz megérkezésével. 2019. április 7-én, ebben az évben újra megnyitotta kapuit a zalamerenyei pálos vízimalom, ahol óránként őrléssel és idegenvezetéssel várták az érdeklődőket. Délután három órakor a malom melletti parkban szoboravatásra is sor került, ahol Nepomuki Szent János szobrát állították fel. Alkotója a galamboki fafaragó művész, Kántor József, aki juharfából készítette szobrát.
Szabadicsné Madaras Katalin köszöntőjét követően, az avatóbeszédet Ódor László, Zalamerenye polgármestere mondta. Idézet gondolataiból:
„Hadd osszak meg egy-két részletet a szobor keletkezésének szellemi folyamatáról, amely szintén magában hordozza hármasságát. Egy szobor születése fejben kezdődik. A művész hagyja, hogy a Gondviselés vezesse a kezét. Ő az alkotó, azonban csak közvetít. Az alkotási folyamat ténylegesen aztán a szemlélőben teljesedik ki, a saját érzésein gondolatain keresztül, melyeket maga az alkotás szül. A hármasság azonban itt nem ér véget az alkotás kapcsán, hiszen az egész kompozíció a múlt-jelen-jövő egységére épül. A ti munkátok is ilyen, hiszen a rátok bízott településetek történelmi örökségén alapulva kell dolgoznotok a jelenben, s víziótok a jövőről adja meg a hitelességeteket. Nem eltörölni, nem pusztítani jöttünk erre a világra, hanem azt őrizni, általa fejlődni, de mindenképpen fenntartani azt Isten – Természet és az Emberek javára. „
Polgármester úr avatóbeszédét követően, Csóka János, a pálos rend tartományfőnöke beszélt a szent életéről. Elmondta, hogy Nepomuki János 1340 körül született a csehországi Pomukban, majd Párizsi és római tanulmányait követően a prágai érsek helyettese lett. IV. Vencel cseh és német-római király, nem volt jó viszonyban az érsekkel s az egyházzal, mivel új püspökségeket akart felállítani, remélve, azok a király felé hajló döntéseket hoznak. Tervével azonban Nepomuki Jánoson nem értett egyet, aki részben emiatt vívta ki a király haragját. Ugyanakkor Vencel a feleségétől is meg akart szabadulni, és Nepomuki János volt a királyné gyóntatója. A király a gyónási titok megszegésére akarta rávenni, azonban ö nem volt hajlandó megszegni ezt, és akkor sem árulta el, mit gyónt neki a királyné, amikor a király megkínoztatta. Így inkább meghalt, testét a Moldva folyóba dobták. Azóta vált jelképpé Nepomuki Szent János. Sajnos napjainkban a legtöbb ember ennél kevesebb miatt is eltántorodik az elveitől, Nepomuki Szent János azonban azt üzeni, van, ami többet ér az életnél: a becsület és a hűség az elveinkhez.
Nepumuki Szent János történetét követően Csóka János, dr. Háda László zalakarosi plébánossal együtt megáldották a szobrot.

---