Meghívó érkezett, örömmel vettem, köszönet érte! Tartalma: a Költészet Napja alkalmából kerül sor Csoóri Sándor síremlékének avatására.
Indulás előtt rákerestem az eseményre. Sajnos, kapcsolódó hírt nem találtam, de több újságcikket az elmúlt évekből igen, reklamációk, miért nincs a költő sírján még illő emlék? Most jött el az idő.

Viszonylag szűk körben folyt az ünnepélyes megemlékezés, illusztris vendégekkel, akik a költő és közember életét, pályafutását, helyét a művész-társadalomban, a közéletben méltatták. Figyeltem, jegyzeteltem.
A beszámoló helyett mégis inkább ajánlom Balog Zoltán búcsúztató beszédét 2016-ból: http://www.magyarszemle.hu/cikk/B%C3%BAcs%C3%BA%20Cso%C3%B3ri%20S%C3%A1ndort%C3%B3l Az "önelemző költő" munkásságáról értékelő összefoglaló található az adalékoknál, Grezsa Ferenc tollából, vagyis nem teljes áttekintő tanulmány, de a megjelenés éve (1967) érdekes lehet.

Csoóri Sándor (1930–2016) magyar költő, esszéíró, prózaíró, a Nemzet Művésze cím birtokosa (2014), kétszeres Kossuth-díjas (1990, 2012), kétszeres József Attila-díjas (1954, 1970) művészünk és még számtalan kitüntetés díjazottja: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cso%C3%B3ri_S%C3%A1ndor_(k%C3%B6lt%C5%91)#D%C3%ADjai
Közember-politikusként a reformnemzedék tagja, a rendszerváltás előkészítőinek egyike. A megemlékezés alapjául – értelemszerűen – írásaiból válogatott részletek emlékek szolgáltak.

A síremlék habfehér emlék, egyszerűséget, átláthatóságot sugároz.Látványos eleme az egy négyzetméter átmérőjű, kör alakú lencse, amely az út felől nézve homorú formát mutat, amivel a művész az űrt, a hiányt szándékozott kifejezni. A márványból faragott lencse hátrafelé öblösödik, egyben anyaga a megformálástól egyre vékonyabb, végül szinte áttetsző. Az ebből adódó látvány az, amiből a jelenlévők sajnos ma nem részesülhettek, mivel erősen esőre állt az idő. A terv szerint (ami Kontur András elmondása szerint a felállításkor igazolódott is) a síremlék tájolása olyan, hogy délelőtt hátulról, délután elől-nézetből kapja a napot, így a középső áttört virágminta és a körülötte elvékonyított márvány a napsugártól különös fényt kap. A finoman vésett inda motívum is jobban érvényesül, ami a középpont felé vezet.
Itt a márványt a Veronika-virág alakja töri meg. A virág nem más, mint a hűség szimbóluma, ami a költő tulajdonságára és kitartására utal.
A lencse alsó körcikkén Csoóri Sándor 1967-es, Kósa Ferencnek írt költeményének záró sorai olvashatók: „...S egy könyörtelen kőre ezt írom: hazám, / földre nyomó súlyom, / Dózsa-koronám.”
Az idézet forrása, ill. az egész vers ajánlott: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/CSOORI/csoori00001a/csoori00072/csoori00072.html
Csoóri Sándor összes költeménye elérhető itt: https://meglepetesvers.hu/csoori-sandor-valogatott-versei/#.XK8uO5gzbIU –

---