Kásád közepén, öt utca találkozásánál: egy tér van. Itt áll a római katolikus templom. Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt.

A templomtól nyugatra és a Polgármesteri Hivataltól keletre lévő parkban van egy emlékkő.

Az amúgy megdolgozatlan nagy vörös kőtömb északi oldala síkra csiszolt. Rézbetűkből ez a felirat áll rajta:

1950. JUN 23.
HORTOBÁGYRA ELHURCOLT
KÁSÁDI LAKOSOK
TISZTELETÉRE

Egy részletes falutörténet, Merényi László: Kásád község története. Kásád, 2009. Polgármesteri Hivatal kiadása írja (pp. 91-92.):
"A Hortobágyra kitelepítettek emlékműve: „A hit és a remény az élet koronája”. 1950 és 1953 közt ártatlanul, bírósági ítélet nélkül ezreket telepítettek ki. Mindez sajnos Kásádot is érintette. 1950. június 23-án a falu nagyrabecsült, tisztességben élő lakóit hurcolták el. 2000-ben, e szörnyű nap 50. évfordulójára Kásádon egy emlékművet avattak. A követ a máriagyűdi márványbánya biztosította, az emlékművet Tordai István beremendi kőműves készítette, s a Kásádon működő nyugdíjasklub gondozza. A emlékkövön nem szerepel az áldozatok neve, de tanulságul a fiatal generációnak, álljon itt a névsor: Bosnyák Mária, Feldvébel Antal, Feldvébel Antalné, Ivin Ilona, Orsó Dóra, Orsó Mária, Orsó Mátyás, Orsó Mátyásné, Schneiderics György, Schneiderics Györgyné, Schneiderics Ilona, Schneiderics János, Szlipcsevics Márk. Szlipcsevics Vitályos, Szlipcsevics Vitályosné."

---