A Magyar katolikus lexikon szerint "az útmenti kereszt (latinul crux viator), útszéli kereszt: határoknál az út mentén állított kő-, fa-kereszt (ill. pléh-, bádogkereszt).
Szerepe a napi gyakorlatban a tájékozódás segítése földrajzi tájegységek végének/kezdetének jelzésével. Ilyen egység: falu, tanya, mező, szántó, birtok, gyepű, szer. Az urbanizáció következtében ezek a keresztek ma városok utcáin és terein az ősi településhatárok emlékét őrzik. – Átvitt értelemben az útmenti kereszt szolgálja a lelki eligazodást, figyelmeztet a határok (kezdet és vég, magasság és mélység) jelentőségének felismerésében. Hegy- és dombtetőkön hasonló céllal állítottak kereszteket: vertikális határok megmutatására. Katolikus országokban (pl. Ausztria) nincs hegycsúcs kereszt nélkül: a hegycsúcs megmászása a gondolkodó ember szá-mára egyben a transzcendenciához, a kereszthez való felkapaszkodást is jelentette, mert a kereszt lábánál az ember megérzi és megérti, hogy egy világ határához/végéhez és egy másik világ megsejtéséhez érkezett el. Mindebből adódóan az útmenti kereszt imádságra vagy legalább egy keresztvetésre késztet. Latin elnevezése (crux viator) ezen kívül utal arra, h. a Kereszt (azaz Isten Fia) az emberrel együtt járja a küzdelmes földi utat, ott van vele határ/döntés-helyzeteiben. Oltalmazója az Útszéli vagy Úti Boldogasszony."

Felirata: Őri Mihály Elek Katalin / Isten dicsőségére csináltatták / 1880.

A feszület alatt Szűz Mária alakja látható.

---