Már eltelt jó néhány év 2011 óta amikor Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kirándultunk. A napokban nézegetve az akkor készült képeket, még most is jól emlékszem erre a fából készült alkotásra, mert nagyon megtetszett. A csoportos kirándulások átka, hogy néha túl rövid az idő komolyabban belemélyedni egy témába. Szóval csak fényképeztem, van évszám és két alkotó. Az alkotás címét nem tudom, és sajnos semmiféle forrást, még egy fotót sem találtam róla.

Szatmárcseke Tisza-parti település, és talán ez ihlette meg az alkotókat. Az alapként elhelyezett három kövön a Tisza vizének hullámzását idéző lécek vannak lerakva. Az oszlop alsó része csónakszerűen kivájva, három pár evezőlapáttal ellátva. Felső része engem egy kitárt szárnyű madárra emlékeztet.

A helyi Önkormányzat segítségével telefonon tudtam beszélni Korpás István helyi fafaragóval, aki elmondása szerint 700 csónakos fejfát faragott a helyi temetőbe.
Beszélgetésünk témája természetesen a lakóházával szemben felállított alkotás volt. A fejfafaragó mester a településnek szeretett volna jelképet állítani. Ötletének megvalósítása már a szlovák Stefan Hazuda és az ukrán Vladimir Schur művészek feladata volt, melyhez a szükséges faanyagot Ő választotta ki.

Korpás István az alábbi kiegészítést mondta:
— "A jelkép alapjául szolgáló három kő Szatmárcseke fekvésére, keletkezésére, a csónak az evezőkkel a csónakos fejfás temetkezésre utal, legfelül a Madár "Nem a halálé az utolsó szó" jelképe. Mindenki olyan madarat képzel el oda, amilyet szeretne."
Végezetül megegyeztünk az alkotás címében. Befejezésül megköszöntem a beszélgetést.

---