Az egykori pápai MSZMP székház részére annak idején három alkotás készült. A főépület első emeletén volt látható Hegyi György mozaikja (lásd kapcsolt műlap). A főépületre merőlegesen elhelyezkedő és mindkét oldalról a mennyezettől majdnem a padlóig ablakokkal ellátott tanácstermének hatalmas falait kettő secco díszítette.

"Az 1964-ben meghirdetett pályázaton Kurucz D. István és Szentiványi Lajos ^{[1] [2]} terveit fogadták el. A megbízók részletes forgatókönyvet adtak át a művészeknek, mely a Tanácsköztársaság és a két világháború között illegálisan működő kommunista párt helyi vonatkozású eseményeit ismertette. Bár senki sem kívánt kimondottan illusztratív ábrázolást, ez a körülmény bizonyos mértékig megkötötte a festők munkáját. Ám ennek a megkötésnek a képek kárát nem látták. Ellenkezőleg, a kötelmek több esetben sűrítésre, az eszme tömör kifejezésére késztették a festőket. A festők egyöntetű elve volt, hogy a rendelkezésre álló teljes felületet kihasználják.
...
Kuruczéval szemben lévő, ajtó, vagy ablaknyílással meg nem szakított falra a tizenkilenctől napjainkig terjedő időszak kommunista mozgalmának összefoglaló jellemzését festette meg Szentiványi Lajos."^[3]

"Szentiványi Lajos seccója a terem szemközti falsíkján látható. Tematikájában a fehérterror ^[4] munkásmozgalmi harcainak motívumai fonódnak össze a béke gondolatával. A mű legfőbb értéke az egyes csoportok ritmikus összetűzése és a derűs, kulturált színkompozíció." ^[5]

Az épület főépülete irodaházként funkcionál, évek óta egy mezőgazdasági cég székhelye. Az egykori tanácsteremben manapság pingpong edzéseket tart a PÉKA SE (Pápa és Környéke Asztaliteniszezői Sportegyesület). A városban tett látogatásom során ebbe a terembe sajnos nem jutottam be, de kísérőm (Szabó Rita, a városi könyvtár munkatársa) már korábban feltérképezte a terepet és egy edzés folyamán megtekintette a termet. Sajnos egyik alkotás sem látható, feltehetően gipszkartonfal került azokra.

Köszönöm a közreműködést és segítséget a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár munkatársainak, Dr. Hermann Istvánnak és különösképpen Szabó Ritának!

---