Falvak szélén, utak mentén, mezőkön és szőlőhegyeken gyakran láthatunk kőből, vagy fából faragott szobrokat, kereszteket. A falvak, közösségek vallási életének nélkülözhetetlen kellékei voltak, vannak helyek, ahol ma is azok, vagy éppen a régi hagyományokat élesztik újjá. Az Őrvidék különösen gazdag ezekben az emlékekben.
Barsi Balázs ferences atya így fogalmazott: „Magyar népünk azt a vallási tanítást fogadja be teljesen és maradandóan, amelyet megünnepelt.” ^[1]
Felállításuk idejét esetenként évszám jelzi, akárcsak az állíttatóét, az alkotók neve azonban leggyakrabban nem megállapítható.

Az okai, mészkősziklára épített Krisztus-kereszt monumentális alkotás. Megfigyelhető ez a képen is, ha a kápolna és a szobor arányait nézzük.
A kereszt alatt a fájdalomtól eltorzult testtartással látható Mária Magdolna.
P. Jáki Sándor Teodóz bencés atya által gyűjtött Aranymiatyánk versszaka Szűz Máriáról szól, ám illik a képhez:
„Te a kërëszt / alatt lëszël, / Szent kezedvel / el nëm érhetsz /Szent këzëdvel / el nëm érhetsz,…” ^[2]
„Mária Magdolna tehát az asszonyok között volt, akik közvetlenül szolgálták az Urat, elkísérhették őt, s gondoskodhattak róla és apostolairól. Mária Magdolna neve mindig az első helyen szerepel a Jézust kísérő asszonyok között (Lk 8,2; Mk 15,40; 15,47; 16,1; Mt 27,56; 27,61; 28,1; Lk 24,10), akik közelről hallgathatták a Mester tanítását és a Golgotára is elkísérhették az Urat. Sőt, hűségük ezután is töretlen maradt.”^[3]

Állításának éve, de más felirat sem található rajta. Feltételezhető, hogy a Rozália-kápolnával közel egyidős lehet.
A kápolnát a pestis-járvány idején 1713-ban építették.
„Augusztusban Széchenyi György Fertőszéplakon azt írta: … Az pestis minket minden felől környékez, Moson vármegyétől kiváltképpen félünk". Októberre már Sopron is fertőzött lett. Csak 1714-re szűnt meg a pestis az ország legtöbb részén. (…)”^[4]
Szerepel az osztrák műemléki jegyzéken.^[5]

---