A cenki kastély elől induló hársfasor végén található a síremlék, melyet a grófnő hűséges férje gróf Széchenyi Béla, a gyermekágyi lázban meghalt gróf Erdődy Hanna végakaratának megfelelően építtetett a bécsi szobrászművésszel, Kundmann Károllyal.^[1][2]
A vörös gránitból készült szarkofágon a grófné alakja, továbbá bronzból készült, a hitet, reményt, szeretetet allegorizáló jelenetek díszítik.
A síremlék őrzi az alkotó szignóját és a készítés dátumát: C. Kundmann 1878. (9. kép)
A bronz domborművek a K.K. Kunst Erzgiesserei Wien műércöntödében készültek. (11. kép)
Felirata:
„Legyenek oly boldogok a túlvilágon, / a mint egymást az életben / hőn és hűn szerették.”
A síremléket kovácsoltvas kerítés veszi körül, melyet óriási kaukázusi fenyők szegélyeznek.
A hagyomány szerint férje ezeket a magvakat ázsiai útjáról hozta magával, s ő ültette ide azokat.

A síremlék történetéről:
„…1872-ben, mikor Széchényi Béla felesége, Erdődy Hanna második gyermekük születése után, gyermekágyi lázban meghalt. Kívánságára, hogy a „vasparipa” zaja ne zavarja a temetőben, a Hársfasor végén helyezték örök nyugalomra. Ekkor még nem sejthették, hogy az 1876. január 2-án meginduló Győr-Sopron-Ebenfurti vasút pályavonala keresztülszeli majd a híres, 1750-es években telepített Hársfasort. (…)”^[3]
„… Testét október 20-án – a kinyomtatott gyászjelentéssel ellentétben, mely a nagycenki temetőben lévő családi sírboltot jelölte meg végső nyughelyül – a hársfasor végén található egykori remetekápolnában temették el. A beszentelést Tolnay Antal címzetes kanonok és nagycenki plébános (1840–1885) végezte. Közös síremlékük a nagycenki hársfasor végén áll.”^[4]

---