Egy kapu mindig vezet valahonnan valahová, lehet, hogy csak egy új helyre, de lehet, hogy egy új világba. A kapu elválaszt és összeköt egyben, a kint és bent közötti átmenetet szimbolizálja. Szávoszt Katalin a kapu egy ilyen dimenzióját ragadja meg. Megmutat vele egy másik valóságot, átkelve egy más világba, elhozza a transzcendencia lehetőségét.
Több, nagyon hasonló alkotása is van, amelynek saját nevet adott, mint pl. "Csillagkapu" , "Szivárványkapu" vagy "Felhőkapu". Már a címek is valami felemelő dologra utalnak.
E kapu neve "Lélekkapu".
Nagy méretű műve vonzza a szemet, akaratlanul is elindulunk felé. Érdekes, vegyes érzelmekkel álltam előtte, egy időre kizárult a külvilág. Maga a mű olyan, mintha téglákat raktak volna egymásra, amiből két toronyház lett. Mégis légiesen könnyűnek tűnik. A kerámia szabadsága megadja azt, amit a kő nem tud. A mintázata is különleges, távolabbról szemlélve mozaiknak tűnik, színvilága illő kontextust biztosít a mű címéhez.

---