Újra Aradon jártam, csak most, két napos kerékpártúrán. Terveztem ennek a táblának a fotózását, de a viharos szél és a szakadó eső majdnem meghiúsította.
Az aradi városháza oldalfalán, a kis utcában láthatjuk a fehér márvány domborműves emléktáblát.
A másik táblát a víztorony oldalán avatták. https://www.kozterkep.hu/36423/aurel-vlaicu-emlektabla#mulap

2012-ben volt 100 éve, hogy Arad felett repült Aurel Vlaicu saját tervezésű könnyű repülőgépével. Ennek emlékére készült a márvány emléktábla. A dombormű bronzból van, valószínűsíthető, hogy egy archív fotó alapján készült. A pilótát, a saját repülőgépben ábrázolja, fején korhű bőr sisak, és szemüveg látható, kirajzolódik a gép vázszerkezete. Háttérben a táj látható.
Idézet:
"Aurel Vlaicu román mérnök, régiónkban született, a mai Hunyad megyei Bencencen – ma a falu a ő nevét viseli – 1882. november 19-én, Szászváros közelében. A szászvárosi református kollégiumban tanult, amely az impériumváltást követően, 1919 után híres diákjának nevét vette fel. Éppen 110 esztendeje érettségizett Nagyszebenben, majd mérnöki tanulmányait a budapesti Műegyetemen és a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen végezte. A feltaláló, a repülés egyik úttörőjéről, aki éppen száz esztendeje, 1912. júliusában tartott nagy sikerű bemutatót Aradon.

Az akkor már Európa-hírű román pilóta, repülőgép-konstruktőr 1913. szeptemberében halt meg Câmpina közelében, amikor a Vlaicu II-repülővel – amit Aradon is bemutatott, megpróbálta átrepülni a Kárpátokat. Egyesek szerint szívinfarktust kapott, mások motorhibára gyanakodnak. Halálakor a kétüléses Vlaicu III félig kész állapotban volt, ezt barátai fejezték be és 1914-ben több kísérleti repülést hajtottak végre vele. Amikor 1916-ban az első világháború során a német hadsereg elfoglalta Bukarestet, a Vlaicu III-at Németországba vitték. A gépet utoljára 1940-ben látták Berlinben egy repülőgép-kiállításon."

Emlékezete: az emléktáblák Aradon. A híres repülőgép pilóta nevét és arcát, az 50 lei román pénzen is megörökítették, egyetemet, és szülőfaluját neveztek el róla, számos könyv és cikk jelent meg életművéről. 1948-ban a Román Népköztársaság Akadémiája post-mortem tagjává választotta.

---