Császárkőbánya egykor Moson vármegyében a győri egyházmegyéhez tartozott a Szent Rókus és Szent Sebestyén plébánia és templom.
1921-ben Ausztriának ítélték, ma Burgenland tartomány része.

„A mai falut a 16. század végén alapították a heiligenkreuzi apátság kőfejtői. Első írásos említése 1576. június 13-án „Steinbruch am Leythaberg” néven történt. 1660-ban I. Lipót császártól a település kiváltságokat kapott, mely szerint lakói szabadok lettek és felmentést kaptak a katonaság ellátása alól. Ezeket a jogokat 1747-ben Mária Terézia is megerősítette.
Az 1529-es török pusztítás után sok kőre volt szükség az újjáépítéshez. Itt, Bécshez és Pozsonyhoz közel erre különösen alkalmas kemény mészkő volt kitermelhető. A fehértől az okkersárgáig váltakozó, gyakran kékes színű kő megmunkálva hasonló volt a márványhoz, így a reneszánsz és a barokk építészet igényeit maximálisan kielégítette. Kitűnő minősége miatt a „Kaisersteinnek” azaz Császárkőnek nevezték el. Ebből a kőből épült számos bécsi templom és palota, köztük a Hofburg és a Schönbrunni kastély több része, oltárok, lépcsők, kapuzatok is. Innen vittek követ a Stephansdom 1861-ben megkezdett újjáépítéséhez is. A két pestiskereszt közül az egyiket 1646-ban Paul Cleritz, a másikat 1648-ban Ambrose Regondi olasz kőfaragómester készítette.”^[1]

Szent Rókus és Szent Sebestyén plébániatemplom kapuszobrai is említésre méltók.
A templomot körülvevő kőfal kapuja fölött látható szobrok: középen a Madonna, (aranyozott betűkkel latin felirat: „Maria Ora pro nobis” azaz Szűz Mária imádkozz érettünk!), fölötte a Szentháromság, kétoldalt Szent Rókus és Szent Sebestyén szobra. A települést az 1700-as években a pestis sújtotta. Szent Rókus a pestisből gyógyultak védőszentjeként tisztelik.
Szent Sebestyénhez hasonlóképpen pestis, de más járványok idején is, mint patrónushoz és segítőszenthez imádkoztak. Keresztény hite miatt halt mártírhalált.

Az 1775-ben meghalt Elias Hügel építőmester, szobrász-kőfaragó síremléke közvetlenül a sekrestye bejárat mellett található.

---