Kós Károly portrédomborművét fotózva, majd e lapot "szerkesztve" egy rádióban hallott versrészlet jutott eszembe Kós "barázdált" arcáról. Most a "saját történetem" írása előtt a keresőm kegyes volt hozzám és jó helyre kattintva közzé is tudom adni: Kányádi Sándor: Kós Károly arcképe alá

"Falak omolhatnak,
kövek is váshatnak,
magaslik, nem porlad
a megtartó példa.
Barázdált orcádról
az idő aláfoly,
mint az olvadó hó
a vén Maguráról."

Örömmel vettem, hogy a következőket is idézhetem Kós egyedülálló gondolataiból.
Kós Károly, Röpirat, részletek:
"Kiáltó szó vagyok: ezt kiáltom!
… Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból! Senkit se sirassunk, aki elmegy innen. Senkit se tartsunk vissza. De biztassuk azt is, aki habozik; az ingadozóknak nincsen helye itt most.
… Valóságot akartam láttatni, igaz­ságokat akartam kiáltani, amelyek fájnak a gyávának, elnémíthatják az árulót, megrontják az ellenséget, megállítják az elnyomni akarót.
Ezt akartam kiáltani, és lehet, hogy kiáltó szó leszek a pusztában…
Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk hát a munkára.
Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.
De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudozni akar, az nem közénk való, mert az a mi igazi ellenségünk; a mi árulónk.
Ezt kiáltom, és hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztában kiáltó szó csupán."

Más piliscsabai szobrokkal kapcsolatos telefonbeszélgetés során a domborműnek helyet adó székház tulajdonosa engedélyt adott annak közzétételére. Az alkotóval kiépült munkakapcsolatuk eredményeképpen kerülhetett Kós portréja az épületre. Falra emelése megelőzte a kapcsolt tatabányai Kós domborművet, tehát, itt az első példányt látod.

Az időközben lapra került alábbi cikk a tatabányai Kós dombormű avatását mutatja be. A lap rendezése folyamatban!

---