𝗗𝗲𝘃𝗲𝗰𝗶𝘀 (𝗱𝗲𝗹 𝗩𝗲𝗰𝗰𝗵𝗶𝗼) 𝗚𝘆𝘂𝗹𝗮 𝗸𝗲́𝗺𝗲́𝗻𝘆𝘀𝗲𝗽𝗿𝗼̋𝗺𝗲𝘀𝘁𝗲𝗿 𝗺𝘂̋𝗵𝗲𝗹𝘆𝗲́𝗻𝗲𝗸 𝗰𝗲́𝗴𝗲́𝗿𝗲
1890 körül
Főherceg Sándor utca (ma Bródy Sándor utca 15.)
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tulajdona
A 17–18. század folyamán nagy számban telepedtek le Magyarországon olasz származású kéményseprőmesterek, akik rövid időn belül Mária Teréziától megkapták a mesterségük hivatalos gyakorlásához szükséges jogosultságot. Közülük a firenzei eredetű Del Vecchio család egyik ága előbb a svájci Locarnóban telepedett meg, majd tovább vándorolt a gyorsan modernizálódó Pestre. A család egyik leszármazottja, Del Vecchio Mihály, 1840-ben szerezte meg a kéményseprői reáljogot, eközben pedig nevét Devecisre változtatta.
Szakmája rendkívül jövedelmezőnek bizonyult, így már 1855-ben kétszintes épületet emeltetett a neves klasszicista építész, Hild József testvérével, Károllyal. Az épület a nemrég elkészült Nemzeti Múzeum, valamint az annak környezetében épült arisztokrata és nagypolgári paloták szomszédságában, a Főherceg Sándor utcában kapott helyet. Devecis a ház bejárata fölé cégért állíttatott, amely a járókelők számára is egyértelművé tette az épület tulajdonosának mesterségét.
A család leszármazottai tovább folytatták a sikeres vállalkozást, köztük Devecis Gyula, aki a kéményseprőmesterek ipartestületének első elnöke volt. Feltételezhetően ő helyezte el az 1890-es évek második felében az épület homlokzatára a korábbi cégér helyére a kéményseprőt ábrázoló bádogszobrot.
kép és szöveg: dr. Balla Lorand

---