Emilia Lungu-Puhallo, Németszentmiklóson született 1853-ban, és 1932. december 16-án halt meg Temesváron. Újságíró és román nyelvtanár, Traian Lungu professzor és újságíró lánya. 1872-ben alapította meg Bánáti Nőegyletet a "Ladies 'Meeting" néven, 1874-ben egyházi segítséggel, megalapította az első lány-iskoláját Őszényben (Izvin). Újságíróként női témában több cikke jelent meg a helyi újságokban, magazinokban, néhány verset, novellát is publikált.
1887. május 21-én férjhez ment, a horvát származású Isac Puhallo-hoz, az osztrák-magyar hadsereg hadnagyához. Férje hamar meghalt, Mostarban, és egyetlen leány gyermeke egy éves korában szintén elhalálozott.
Az Erzsébet román királyné a "Románia Csillaga" kitüntetést adományozta neki, nem sokkal halála előtt.

Emlékezete: Aradon, Temesváron, Bukarestben utcát neveztek el róla, Temesvári lakóházán emléktáblát állítottak, Nagyszentmiklóson pedig ez a szép szobor emlékeztet rá.
Az alkotás Nagyszentmiklós főtéren a Nákó kastély előtt áll. Emilia születésének 165. évfordulóján a helyi prefektus bronz szobrot állíttatott tiszteletére. A szobor életnagyságú, egész alakos, hosszú ruhában, haját felkötve ábrázolja a tanítónőt, mindkét kezében nyelvkönyvet tart. A szobor nagyon hasonlít az írónőről készült és ránk maradt korabeli fotóra. Lépcsős, fekete, gránit emelvényen áll, előtte táblán olvashatók az adatok.

Az alkotóról: Aurel Gheorghe Ardeleanu (1936. április 26. Temesvár) Román drámaíró, több színházi darab és könyv szerzője, szobrász. A Temes megyei Kulturális és Művészeti Központ és a Temes Megyei Kulturális Főfelügyelőség módszertani ellenőre és művészeti bírálója 40 évig. Tanítója a Temesvári Művészeti Iskolának. Szobrászként szerteágazó tevékenységet folytat: portréi, emlékművei és szobrai a Bánátban, valamint a világ több városában láthatók.

---