A ház bérház céljára épült eklektikus stílusban. Építtetőjeként az Alföld–Fiumei Vasút Társulatot jegyzik. Az különböző forrásokban szereplő adatok ellentmondanak egymásnak, bár főbb részleteikben egybe csengenek. Déry Attila könyve szerint az építés évszáma korábbi (1867-69), míg egy 1884. évi átépítésről tesz említést, amihez képest a Levéltár Tervtár-adatai éppen a kettő között jelzi a terv beadásának évét.
Történetéről, tulajdonosváltozásokról nincs információ, de az kiderült kutatásaim során, hogy 1890 és 1898. között a KSH bérelte az épületet, míg egykor az 1956-os intézetnek is székháza volt.

A homlokzaton látható két allegorikus szoboralak az eredeti építtető profiljára utal. Alapos átnézés után úgy gondolom, egyikük a tervezést, másikuk a vasútépítés ágazatát képviseli. Erre a kezükben lévő tárgyak, ill. lábuknál látható eszközök utalnak. A kapu feletti félkörívben látható ívzug-szobrok két hölgyként megformált angyalpár. Könnyű lepel fedi testüket és babérkoszorút viselnek fejükön, míg maguk is babérból font koszorút tartanak kezükben.

A megformált női alakok Déry szerint nem-igazán egyediek, mint ahogy a könyv átnézése alapján úgy érzékelem, a Szandház-testvéreket sem tartotta kiemelkedő művészeknek. A fotómellékleteknél tett megjegyzésben olvasható: "A képességei határait ismerő dekoratőr munkája." (59.sz. melléklet). Egy "hasonmásról" máshol: "Az 1870-es évek építészeti gondolkodásmódja". Én utóbbit tartom meghatározónak, az adott kor igényeihez alkalmazkodva készítették épületdíszítő munkáikat,, míg a konkrét megrendelő feltételezhető igényeihez igazodtak. Minden esetre Déry több munkájukat sorolja, amivel a nőalakok összehasonlíthatók, ezeket a csatolt műlapok mutatják.
25981
20060

---