A pesti belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom felújításakor az alatta talált különböző történelmi korok maradványainak feltárása, a régészeti kutatások és a leletek konzerválása a templom megnyitását alaposan elnyújtotta, újbóli felszentelésére 2016-ban kerülhetett sor.
A templombelső megváltozott. A feltárt és eltérő művészettörténeti stílusok rétegei érdekesen mutatkoznak meg. A több évszázados múlt, a megelőző korok lenyomatát üvegpaneleken keresztül lehet megtekinteni. Az átalakítások, átrendezések mellett láthatók a köztes korok alkotásai, így Damkó József két alkotása, ugyanakkor a "ma" hozadékaként több kerámiából készült alkotás, Józsa Judit munkái.
Valahol időben középúton születhetett Páduai Szent Antal szobra, ami a bejárat síkjában egy oszlop mellett áll. Funkcióját tekintve, mint általában, a hívők körében igen népszerű szentre a persely "őrzését" bízták.

Fából készült templomi alkotás, ami mellett általában egy rövid pillantás után elmegyek. Ennek a pillantásnak is annyi a célja, hogy egy lehetséges szignót talán megtaláljak. Itt sem találtam, de ez nem lepett meg. Mégis, valamiért nem állhattam meg, körbefotóztam az alkotást... Valami azt súgta, nem köznapi. Éppen csak azt nem tudtam, hogy fogok rátalálni az alkotó nevére.
Szent Antal szokásos ábrázolásánál általában őt magát szerzetesi ruhában jelenítik meg, bal karján /itt talán egy biblián/ a kis Jézus ül, míg másik kezénél ismert attribútuma, egy szál liliom látható. Itt a szüzesség jelképét képviselő virág elmaradt, a fiatal szerzetes egy kenyérdarabot nyújt a mosolygós gyermekként megformált Jézus felé.
Mindkettőjük feje felett glória látható, Jézus testét vékony lepel fedi, a kenyér felé nyúl. .Nekem feltűnt a hajtincsek elrendezése, valahogy az antik világban ábrázolt hajviseletet juttatja eszembe.

Több év telt el, míg egy másik alkotás kapcsán folytatott újbóli kutatás mintegy véletlenként elém hozta az alkotó nevét. A forrásnál jelzett tanulmány "A templom belső tere" című fejezetének elején szereplő felsorolásban nevezi meg a sorok írója Pátzayt, ami nekem különös örömet okozott.
Próbáltam róla szóló könyvekben, a Vigilia kiadványában megjelent írásban (Prohászka L.: Pátzay Pál egyházművészeti
alkotásai) leírást találni a számomra – Pátzay munkássága szempontjából – rendhagyónak tűnő alkotásról, de sajnos, sikertelenül. Megerősödött azonban bennem az a vélemény, a művész munkásságának nem is kis hányadát teszik ki a szakrális témájú alkotások.

---