Szokásos, kisebb-nagyobb időszakonként elkövetett keresésem eredményeként találtam meg a meghívót, ami a szobor avatásának eseményére invitál... Egy nappal azt követően, hogy az Állatorvostudományi Egyetem szomszédságában jártam...
Sebaj, későbbi időpontban útba ejtettem. A lehetőségek szerint figyelemmel követem az alkotó munkásságát... meg különben is.

"Dr. Plósz Béla a hazai lótenyésztés meghatározó alakjának, a modern állatorvosi sebészet megteremtőjének több évtizedes munkássága előtt tisztelegve szobrot állítunk Egyetemünk Campusán. Sokan értettek egyet a kezdeményezéssel, és támogatták adományukkal az emlékmű elkészítését, amellyel méltó emléket állíthatunk Plósz professzor úrnak...."
A szobor állítás, mint ahogy a meghívó is utal rá, az egyetem kezdeményezésére, részben adakozásból valósult meg ^[2].
Mint ez a cikk is, a riderline.hu magazin ^[3] is részletes életrajzzal emlékezik a tudósra:

Dr. Plósz Béla (1863–1945) alapvetően állatorvos volt, pályáját lényegében a Sebészeti klinika irányító tevékenységével kezdte, majd – már rendes tanári kinevezéssel – a Sebészeti Tanszék vezetését bízták rá. Nagy vívmányaként ismert: sikerült elérnie, hogy a klinikán "minimálisra csökkent a sebfertőzések és a műtéti szövődmények száma". Munkásságának eredménye, hogy újabb műtéti technikákat alkalmazott, amivel kiterjesztette a sebészeti tevékenység határait. Minden további mellett – olvasom – "...megmentette a hazai lótenyésztést". ami az I. világháborút követő években előállt helyzetben, ami a lóállomány drasztikus csökkenését hozta magával, jelentős tett volt. A Földművelésügyi Minisztérium országos lótenyésztési főigazgatójaként 1925-től dolgozott ezen – többek között a tájfajták kialakítása és állományuk folyamatos javítása útján, ill. egyéb intézkedésekkel.

Az ábrázolás alapján az az elsődleges kép alakult ki bennem, Dr. Plósz büszke és határozott tudós volt. Tartása egyenes, szinte katonás, fejét felszegi. A közeli felvétel alapján egy másik, kissé szomorú arcot láttam meg, ami meglepett. Jobban megnézve a felvételeket, valóban jellemző vonása lehetett. Talán maga az ember, talán a felelősség...

---