„Az apátság közelében, a Boldogasszony-kápolna mellett lévő barokk kálvária 1720-24 között készült, de mai helyére csak 1896-ban került. Korábban a millennium tiszteletére épült kápolna helyén állt.” ^[1]
A kápolna nem a főapátság épületegyüttesének része, hanem a szomszédos dombon, az egykori tarisznyavár helyén épült 1714-től. Eredetileg az apátság környékén élő, nem magyar anyanyelvű lakosság plébániatemploma volt.
A kápolna alatti kripta a mai napig a bencés szerzetesek temetkező helye.

Kovácsoltvas kerítéssel övezett, sziklaalapzatra épített három kereszt és két embernagyságú, teljes alakú szobor.
Gondosan, aprólékosan faragott szobrok, tehetséges mesterre valló munka.
A Szűz Mária szobor talapzatán nehezen, de olvasható évszám: 1724., valamint a renoválás évszáma 1888.
Más felirat nem látható.
Szűz Mária és Szent János apostol alakja, arcvonásaik kidolgozottak. A kereszten függő két lator Dizmasz (a jobb lator) Krisztus felé fordulva, megbánva bűneit, a másik gonosztevő Gezmás (bal lator) durva arckifejezéséből nem az elkövetett büntetés vállalása, inkább megátalkodottság sugárzik.

„A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!« De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.« Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.« Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!” (Evangélium Szent Lukács szerint. Káldi-Neovulgáta [23. fejezet]) ^[2]

A pannonhalmi Boldogasszony-kápolna és a mellette kialakított kálvária a Pannonhalmi Bencés Főapátság részeként 1996 decembere óta a világ kulturális örökségének része.

Műemléki védettség alatt áll a barokk kálvária.

---