A II. világháború csatája, 1944. szeptember 14–19. között zajlott az Arad megyei Ópálos közelében, a Maros völgyében. A csatát a román–szovjet csapatok vívták a magyar csapatok, páncélosok ellen akik Aradot védték. A túlerő miatt a magyar hadosztály kénytelen volt feladni Aradot, és kivonulni a Dél-Erdélyből. A csata részletes leírása olvasható a forrásban: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/a-keleti-hadszinter-es-magyarorszag-1943-1945-13DD/3-az-1944-evi-magyarorszagi-harcok-1944-augusztus-26-1944-december-31-172C/a-magyar-csapatok-arad-es-mako-kornyeki-harcai-1944-szeptember-13-1944-oktober-5-1750/

Ennek a csatának emlékére a román hatóságok 1974-ben emlékművet avattak. Parkolót és kibetonozott lépcsős emelvényt, stilizált bunkert, építettek a csata helyszínén, Miloș Cristea építész tervei alapján. A csata leírása négy nyelven (magyar, román, angol, német) olvasható a kihelyezett ismertető táblán. Egykor "örökmécses" fáklyák is voltak a talapzaton, melyek már nem üzemelnek.
Az emlékmű monumentális erővel hat a látogatóra, két szárnyra emlékeztető, durván megmunkált betonfal adja a hátteret, az elöl álló bronz katona szobornak. A román egyenruhás, köpenyes katona, fegyverrel a kezében, melyet a melléhez emel, rohamsisakban, harcra készen áll. Nagy méretű, úgy ítélem meg, hogy legalább háromszoros életnagyságú lehet. A szobor alatti emelvényen, fehér márványtáblán olvashatjuk a csatában elesett román katonák neveit. Az emlékmű bal oldalán lenn az út felül olvasható a műemléki védelem száma és az alkotók nevei. A szobor patinás, kissé elszíneződött, a kövek néhol mohásak, elbarnultak, jó állapotú, a beton környezetben a fagyok néhol kárt okoztak.
Az emlékmű az aradi körzet védett műemlékei közé tartozik: Monument Istoric COD LMI 020022 sorszámon.
Idézet a forrásból:
"Az Ópálos feletti magaslatokon szeptember 16. és 19. között heves harcok folytak, melyekben a magyar 6. tábori póthadosztály súlyos veszteségek árán sem tudta kiharcolni az ópálosi szorosba való betörést. A 8. tábori póthadosztály támadó élei 17-én Temesvártól 20 km-re északnyugatra harcoltak. Szeptember 16-án és 17-én az arcvonal más részein is lelassult a magyar előrenyomulás. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a román csapatok védelmét helyenként már a beérkezett szovjet alakulatok is szilárdították."

---