Végre sikerült eljutnom pár nappal ezelőtt Vácra, ahol egy oktatási intézmény falain belül (Cházár András EGYMI Szakiskola Simon Antal Tagintézménye) kettő csodálatos mozaik kompozícióra bukkantam. Mielőtt belemennék a részletekbe egy kicsit vissza kell mennem az időben.

A történet napra pontosan 2019. február 15-én kezdődött. Aznap Ádyval "bevettük" Pécs városát. Szebbnél-szebb alkotások kerültek fényképezőgépeink fókuszába. Az egykori pécsi uránvárosi legényszállón találkoztam először Soltra Elemér ^{[1] [2]} mozaikjaival. Igaz, a helyszínen még nem tudtam, hogy az ő keze munkáját dicsérik az alkotások. Sikerült felvennem a kapcsolatot fiával Soltra E. Tamással, aki rendkívül segítőkész volt és nagyon örült a fotóknak, műlapoknak. Az elmúlt hónapokban több emailt is váltottuk egymással, ezek egyikében említette, hogy édesapja egy váci iskolának is készített mozaikokat. Nem is kellett ennél több, óriási lelkesedéssel vetettem bele magam a muráliák kutatásába.

Az első nyomra gyorsan rábukkantam egy 1970-es újságcikkben ^[3], melyben említésre került, hogy Soltra Elemér két nagyméretű mozaik kompozíciót készít Vácra a siketek új, Csikós József úti iskolájába. Többször belefutottam ma már nem létező, átkeresztelt utcanevekbe. Ebben az esetben is ez történt, az utca mai neve: Naszály út. Meglehetősen gördülékenyen ment a kutatás, gyorsan eljutottam az iskola mostani nevéhez és pontos címéhez. Telefonos érdeklődésemre az iskola portása mosolyogva felelt: "Igen, itt vannak velem szemben a falon." Szó szerint vágtam a centit, hogy végre eljussak Vácra.

Az iskolába belépve rögtön megpillantottam a mozaikokat a lépcsők bal és jobb oldalán. Sajnos mindkettő alkotás félig-meddig el volt takarva. Mielőtt előkerült volna a fényképezőgép megkerestem az oktatási intézmény vezetőjét, aki szó nélkül engedélyezte a fotózást és azonnal intézkedett azok szabaddá tételéről. Mindkettő mozaik figurális és muránói üvegmozaikból készültek. A bal oldalin egy női alakot véltem felfedezni, a jobb oldalin egy férfi halakkal a kezében látható. Sajnálatos módon a mozaikok az elmúlt évtizedek során megsérültek, a bal oldali felső részén fűtéscsövek mennek keresztül, a jobb oldali esetében már több helyen nagyobb darabok hiányoznak, melyek helye betonnal lett kipótolva. Az alkotások alján a művész szignói: SE, továbbá az évszámok is láthatóak: 1971.

A műlap elkészülte előtt elküldtem kettő fényképet Soltra E. Tamásnak, hogy mekkora öröm ért, sikerült megtalálnom a mozaikokat. Az alábbi válaszlevél érkezett tőle, melyet szerettem volna mindenképpen szó szerint idézni, mert számára a személyes érintettség általi "időutazás", számunkra pedig nagyon érdekes és értékes információt tartalmaz:

"A bal oldali alsó két halat és a környezetét én raktam ki homokba, nagy öröm volt a muránói üvegmozaikkal dolgozni. Egy négy négyzetméteres 45 fokos fa tálcába volt kisimítva a homok, amibe raktuk a mozaik szemeket. Azután forró enyves vászon lett rákasírozva és azután lett kiemelve egy-egy rész vásznazott mozaik a farostlemez lapokra. Másodéves művészetis gimnazista voltam akkor.
Köszönöm a fotókat, örülök, hogy még megvannak ezek a murális munkák." ^[4]

Ezúton szeretném megköszönni az iskola vezetőjének Volenticsné Petrás Györgyinek, a portaszolgálatos munkatársaknak és Soltra E. Tamásnak, hogy létrejöhetett ez a műlap is. Nagyon örülök, hogy ismét lehetőségem volt egy (kettő) gyönyörű alkotást bemutatni!

---