A 2000-es évek óta kísérem figyelemmel a visintini-kápolna sorsát.
Először Dr. Bedécs Gyula tanár úrral jártam ott, azóta számos alkalommal zarándokoltunk nemcsak a doberdói-fennsík, de az Isonzó-front helyszíneire. Több I. világháborús kápolna, emlékhely is található a térségben.

A kápolna hányattatott sorsáról ma már több helyen is olvashatunk. 1918-ban kezdődött az építése, de felszentelésére nem került sor. A háború után lekerült róla a tölgyfalevelekkel (amely a bátorságot szimbolizálja) szegélyezett szentkoronás címer, használták raktárként, ólként egyaránt. Többször is felmerült a kápolna megmentésének ügye, de erre 2009-ig várni kellett.
„A nevezetes Doberdó községhez tartozó Visintini település határában a háború során ideiglenes osztrák-magyar haditemető létesült, a források – és a máig ott álló emlékoszlop – tanúsága szerint a közeli San Martino körzetében harcoló szegedi 46-os, illetve a 96-os közös gyalogezred elesettjei számára. A sírkert mellett a magyar csapatok egy kápolna építésébe fogtak, ám idő hiányában befejezni már nem tudták. A szerkezetkész épület magántulajdonba került, évtizedekig pajtának használták. Mígnem az 1990-es években, a világháborús emlékhelyek iránt megélénkült magyar érdeklődés hatására, a győri és a goriziai Isonzó Baráti Kör ösztönzésére tervek születtek helyrehozatalára. A kápolna tulajdoni viszonyainak rendezése, az anyagi források felkutatása hosszú éveken keresztül húzódott, s végül a Széchenyi Tudományos Társaság bekapcsolódásának köszönhetően valósulhatott meg.” ^[1]

A kápolna újraszentelésére 2009. május 29-én a Hősök vasárnapját megelőzően került sor.
"A Hősök emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, mely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (...) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”. ^[2]

„A felkérést elfogadva Sólyom László köztársasági elnök is megtisztelte jelenlétével az ünnepséget. Kíséretében érkeztek a Honvédelmi és a Külügyminisztérium magasrangú tisztségviselői, továbbá a Magyar Honvédség tisztjei, élükön Tömböl László vezérezredes vezérkari főnökkel. A Széchenyi Tudományos Társaság, az Újfehértóért Alapítvány és a székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör szervezésében népes magyar közönség érkezett. A szomszédos Szlovénia is honvédelmi államtitkára révén képviseltette magát, míg olasz részről a tartományi és a megyei civil és katonai hatóságok, politikai vezetők jelentek meg a rendezvényen. A doberdói polgármester, majd Friuli Venezia Giulia Tartomány elnöke, illetve a szlovén delegáció vezetőjének köszöntő beszédei után Szunai Miklós, a Széchenyi Tudományos Társaság ügyvezető elnöke mutatta be a kápolna felújításához vezető munkálatokat.” ^[3]
…
„A kápolna megáldására ökumenikus szertartás keretében került sor.
Először a házigazda, Dino de Antoni goriziai érsek, illetve Bíró László tábori püspök áldotta meg római katolikus rítus szerint. Ezt követően Lackner Pál protestáns tábori püspök evangélikus, Erdélyi Géza, nyugalmazott felvidéki püspök pedig református szertartás szerint mondott áldást. Végül Kocsis Fülöp hajdúdorogi püspök görög katolikus rítus szerint mondott imát az elesettekért. A szertartást a közösen latinul elimádkozott Miatyánk zárta.” ^[4]

A kápolna a hősi fallal,- nyilvántartott műemlék.

"S ki tudja hányszor, hányadik ezernek / Mond itt a pap már tábori misét, / Az ágyúk is most népeket sepernek / S az emberélet olyan semmiség." (Finta Lajos)

---