Száz évvel ezelőtt, 1919. március 21-ével kezdetét vette a "dicsőséges 133 nap". A szociáldemokraták árulásával először kerültek hatalomra Magyarországon a kommunisták. Sopron megye községei és városai is megtapasztalták a vörös terror és a "Lenin-fiúk" kíméletlenségét... Rövid uralmuk alatt több száz embert öltek meg. Csorna, Füles (ma Nikitsch), Kapuvár, Sopron (...) polgárai is szenvedték a brutális erőszakot.

Fennesz Rezső gépészmérnök egyetemi hallgató sírja kőtalapzaton álló obeliszk, melyet tölgyfalevelekből font koszorú díszít. Nevét és halálának évét márványlapra faragták.

"Sila" lapján szerepel a Köztérképen, de Ő a nagycenki sírról nem tesz említést.

Önhatalmúan létrehozott rögtönítélő bíróság
"Valószínűleg az akkor 21 éves Szántó Róbert főhadnagy volt Fennesz Rezsővel együtt az 1919-es vörös terror utolsó áldozata. Őket mindenféle tárgyalás és ítélet nélkül, önhatalmúan létrehozott rögtönítélő bíróság „megbízása" alapján végezték ki a Szent Mihány-temetőben. Szántó Róbert édesanyámnak volt a bátyja, aki egy tizenkét gyermekes hidegségi kántortanító második gyermekeként született – borul könnybe özv. Vörös Istvánné szeme, amint kézbe veszi a Kun Béla utasítását semmibe vevő, kivégzést elrendelő papír másolatát. „...elvtársat megbízom, hogy a június 14-én halálra ítélt Szántó Róbert ellenforradalmárt és a július 4-én szintén halálra ítélt Fennesz Rezsőt ma délután folyamán a soproni temetőben golyó általi halállal végezze ki."
A papír alján a jelentés: „...szolgálati jegyben kapott parancsot ma délután a soproni temetőben 4 óra 50 perckor teljesítettem." A kivégzést elrendelő Szamuely László (Tibor nyolc évvel fiatalabb öccse) és a mártírok egyaránt 21 évesek voltak. Az utóbbiak „bűne" az volt, hogy miután a Sopron környéki falvak lakói 1919. június 5-én Nagycenkről Sopronba indultak a Tanácsköztársaság megdöntésére, ők is segítették a hatezer lelket számláló vonulás irányítóját, Türk Károlyt, a jászkun huszárok kapitányát. Visszaemlékezések szerint Szamuely László tudott Kun Béla kivégzéseket megszüntető táviratáról, de így szólt: „Ezt a kettőt még elintézzük!"" ^[1]

„VÉGRENDELETEM
Az utolsó akaratom, amelyet ép ésszel írok le.
Kedves szüleimtől, testvéreimtől búcsúzom egy pár sorral. Kedves Szüleimnek köszönöm a reám fordított nagy gondot, a nevelést, amelyben részesítettek.
Könyveim, amelyekről szabadon rendelkezem, a következők:
Bene Istvánnak: A tisztaságról, A nemi élet etikája, pedagógiája. Bene Arankának egyik érettségi képemet, a nagyot. Talán gondol néha reám is. Síromra majd ültet, illetve tesz egy nefelejcset.
Gyula bácsinak köszönöm a sok fáradságot, amelyben annyit járt értem. Vilma néninek is búcsút mondok.
A latin, görög és egyéb tanuló könyveimet a soproni bencés gimnáziumnak adják át.
Ez végső akaratom.
Az Atya, Fiú és Szent-lélek nevében. Amen!
Sopron, 1919. július hó 3-án, este 7 óra 40 perckor.
Fennesz Rezső s.k. gépészmérnök hallgató.” ^[2]

"Fennesz Rezsőt a család a cenki temetőben temette el. Az 1919-ben a temető hátsó részén eltemetett mártírt a község 1920 tavaszán a mauzóleum előtt ünnepélyes keretek között újratemetette, és a ma is látható emlékművet emeltette számára az alábbi felirattal: „A vörös rém nagycenki hősies fehér áldozatának emelte a honfiúi megemlékezés”. A táblát 1948-ban megfordították, és a ma is látható felirat került rá: „FENNESZ REZSŐ 1919. VII. 4.

1922 áprilisában a soproni Szt. Mihály temetőben közös síremléket emeltek nekik. A síremléket 1948-ban elbontották, összetörték. Ma Fennesz Rezső szobrának fejtöredéke van csak meg. ^[3]

---