Nagy Kristóf szobrász fafaragó a hetvenes évek vége felé megbízást kapott, hogy a Széchenyi lakótelep egyik parkjában nagyszabású játszóteret készítsen. A területen számtalan csúszda, libikóka, cölöpvár és állatfigura készült, aminek a többsége közös játékra inspirálja a gyerekeket. A gyorsan népszerű játszótér nyugati oldalát egy emberpár szimbóluma nyitotta meg, ami feltehetőleg egy nőt és egy férfit ábrázol.
Sajnos a karbantartás hiánya ez egész játszótérre rányomta bélyegét és az átadás után már tíz évvel nagyon rossz állapotban volt. Nem tudom pontosan, de kb. a kilencvenes évek elején lebontásra került a játszótér az emberpárral együtt.

"Játék és esztétikum az új lakónegyedekben

....Nagy Kristóf fafaragó iparművésznek volt gondja arra, hogy a legalkalmasabb helyet válassza ki Kecskeméten játszótere építésére. Így esett választása a Széchenyi-városi lakótelep iskola-óvoda előtti parkjára. Mayer Antalné kerttervező készítette el hozzá a környezetrendezés tervét. A már elkészült és a gyerekek által birtokba vett játszóplasztikák bizonyítják az elképzelés nagyszerűségét. A tervek szerint két méter magasra feltöltött domb körül szerveződnek a játékok. A dombtetőn rönkvárat építenek, középpontjában három előnevelt fával. A dombról sugarasan három, 6-8 méteres csúszka vezet le; s ezek télen szánkózásra is alkalmasak lesznek. A keleti oldalon áttört, fatörzsgyűrű vezet rá a játszótérre, mellette két őrző állatfigura. Mögötte a négy méter magas kígyós-kapu, tengelyében körhintával, nyugatabbra haladva csodaszarvas-mászóplasztika fogja követni.
A tér nyugati oldalát emberpár szimbóluma nyitja meg. Repülő nagymadara, libikókája máris egyik legkedveltebb játéka a gyermekeknek. Lesz „csobogó forrás”, melyet termékeny Vénusz őriz. Kúttervét Dugár Jánossal közösen készítik, kerámiát használva burkolóanyagként Tervei közt szerepel játékszín építése is, ahonnan játékokat lehet kölcsönözni. Ami megragadott játékaiban, hogy legkevesebb négyen játszhatnak velük, madár-forgóján 15 —20 gyerek is elfér. S ez mindig csoportos játékot jelent, együttes élményt ad. Legfőképp pedig a környezetnék és anyagoknak: kőnek, fának, növénynek, a következetes egymáshoz építése, a művészinek és a köznapinak ünnepélyes és egyben felszabadult találkozása. Régi gondja, hogy ülőbútorait sokszorosíthatóvá, s ezáltal olcsóbban előállíthatóvá tegye. Csak vállalkozó kisüzem kellene tervéhez, hogy megvalósulhasson.... " ^[1]

"Volt egyszer egy játszótér

Erről a játszótérről, hosszúnak tűnő néhány éve, hangulatos sorokat lehetett írni. Nagy Kristóf munkájáról lehetetlen volt elragadtatás nélkül szólni. A sárkányról, a csúszdáról, a szarvasról, a hintáról: Kecskemét egyetlen, gyerekeknek való, nem betonos, ötletes — széchenyivárosi — játszóterét jelentették.
Ugyanez a hely ma, 1986 derekán az enyészetet jelképezi, a pusztulást. Mutatja azt, mivé lesz valami, amire nem fordítanak gondot.
... Előbb csak az út menti korlátból kezdtek hiányozni a darabok, aztán valami huligán a sárkány száját mocskolta be sprayfestékkel, utóbb a kecske korhadt el, később a hinta vasalása ereszkedett meg. Az eredmény: erről a játszótérről már csak múlt Időben írhatunk szépeket. Ez' már csak volt játszótér. Szörnyű dolog ez, hogy valami, ami lehetne, nincs.
(Ballai)" ^[2]

---