Egy idős bányamester emléke leírva:
„Édesapám cipészmester volt Leobenben, ahol az ottani bányászoknak bakancsokat készített. Egy szép napon levelet kapott Salgótarjánból, hogy itt új bányák nyílnak, nagy a munkalehetőség és munkáshiány, jöjjön ide és hozzon magával, ha lehet, bányászokat is. Apám összegyűjtött 14 bányászcsaládot és 1869. nyarán elindultunk és 4 napi utazás után megérkeztünk Salgótarjánba. Az állomás egy kis épületből állt, a vasút József rakodóig volt kiépítve. A ma bányatelep helyén csak egy hosszú kolónia állt, melyben mintegy 100 család volt összezsúfolva. A többi családok kis üregeket vágtak maguknak a hegyoldalba, elejét bedeszkázták és készen volt a lakás."

Idős Szabó a tarjáni bányászat történetének "képi" megörökítésekor - 60-70 alkotással - hangsúlyosan törekedett az idézett utazás megjelenítésére is. A leobeni embereket egy 70 x 200 centiméteres körtefa táblára faragta. Láthatjuk a cipészmestert, hátán tekercselt bőrrel teli hátizsákját, rajta a suszterszékét előtte a susztersurcát, talán a mesélőt gyermekként, utat mutató felnőttet, más gyermekeket, fiatal és korosabb családokat, leendő Tarján inászói bányászokat.

id. Szabó Istvánról írták könyve a " Fába faragott esztendők" méltatásaként: "Id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész majdnem kizárólagos témája a bányászélet, majdnem egyetlen anyaga a fa, ez a csodálatosan eleven és kifejező anyag, s ez nem csupán egy esztétikai program konokul következetes megvalósítása, hanem világnézeti állásfoglalás is, a művész életsorsának magától értetődő következménye...."

Korabeli filmhíradó a mesterről, alkotásairól, közöttük e lap témájáról:
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=18372

---