Alsó-Szászországban Celle kisváros közelében a bergen-belseni koncentrációs tábor a szomszédos erdőnek köszönhetően rejtve maradt a külvilág elől. Ma emléktábor, nemzetközi emlékhely, temető.
A bejárattól pár méternyire egy kő emlékmű jelzi az eredetileg hadifogoly-, majd 1943-tól koncentrációs tábor egykori bejáratát. Az eltemetett halottak számát mutató táblákkal jelölt tömegsírok között egy magányos beton obeliszk a zsidó áldozatokra, az ettől távolabb álló fehér márvány és gránit obeliszk (24 m) általánosabban, valamennyi névtelen áldozatra emlékeztet. Mögötte egy fal húzódik (50 m). Utóbbiak a brit katonai megszállás kormányának parancsára épültek 1947-ben.
Az obeliszk talapzata körüli évszámok mindegyike a tábor történetének egy-egy jelentős állomására utal:
1943-ban az előzőleg kizárólag katonai fogolytáborként működő Bergen-Belsen cseretábor funkciót kapott;
1944-ben, mikor több ezer zsidót küldtek ide a fronthoz közelebb fekvő táborokból, gyűjtőtáborrá vált;
1945. április 5-én harc nélkül adták át az angoloknak.
A falon többnyelvű felírat van. A magyar szövege:
"Örökké emlékezve a több ezer ártatlanul meghalt magyar honfitársunkra".

A múzeumban a tábor történetét ismertető kiállítás tekinthető meg.
A magyar szekció dokumentációs anyagában Edith Bruck, János Reisz, József Lukács, Susanne Schuller szerepel.
Megvásárolható visszaemlékezések:
Peter Lantos: Von Ungarn nach Bergen-Belsen und zurück: Eine Zeitreise. Göttingen, Wallstein Verlag, 2017.
Weiczner Jenő: "Ez most a sorsod, kiüldözött zsidó. Napló, 1944-1945. Budapest, Wesley János Kiadó, [2014?]
Rezső Kasztner: The Daring Rescue of Hungarian Jews: A Survivor's Account. London, Pimlico, 2009.

---