Ajka a 19. században kezdett fejlődni, 1836-ban szénkészleteket fedeztek fel a közeli Csingervölgyben. 1878-ban üveggyárat alapítottak. 1937-ben Ajka-Csingervölgyben épült fel a világ első kriptongyára. Bauxitot is találtak, ezért megépítették a timföldgyárat és az alumínium kohót, melyeknek ellátására 1941-32-ben létrehozták az erőművet.
1950-ben Ajkához csatolták Bódét, 1959-ben Tósokberéndet, majd 1959. november 1-jén várossá nyilvánították. 1977-ben Ajkarendeket és Bakonygyepest, majd 1984-ben Padragkutat is a városhoz csatolták.
Népessége 1960. január 1-jén már 15 ezer fő körül volt. Ajka megindult a szocialista iparvárossá válás rögös útjain. Üzemek létesültek, áruházakat építettek, megépült a modern belváros.
Megépültek a lakótelepek kockaházaikkal.
Az iparváros, a kockaházak egyhangúságát próbálták megtörni például köztéri szobrok állításával. Az ajkai köztéri szobrokra nem igazán jellemző, hogy bizonyos, nevesített személyeknek állítson emléket. Ez alól a Kossuth szobor a kivétel, melyet méltatlanul visszaminősítettek iskola névadó szobrává, illetve a csónakázó tó szigetén álló Fekete István mellszobra.
Viszont van üvegfúvó, bányász, olvasztár, ülő lányok, álló fiúk, kútszobrok. Ebbe a felsorolásba illik bele az itt bemutatott alkotás is, melyet Ajka várossá nyilvánításának 25. évfordulójára ajándékozott a Veszprém Megyei Tanács 1984-ben.
Az alkotás szereplője egy munkás, rajta bőrkötény, lábán csizma, kezében gyárak, épületek makettjei, talán egy személyben testesíti meg a kohászt, az építészt, talán a bányászt is, szóval akik Ajkát naggyá tették.

---