Arezzói Szent Donát (latinul: Donatus) (? – 362. augusztus 7.) borvidékek, szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje.
Egy másik forrás szerint 361-ben halt meg.
„Donát attribútuma, a törött kehely is patronátusával kapcsolatos jelkép. (Az erről költött legenda szerint a szent Arezzo püspökeként éppen misézett, amikor pogányok zavarták meg a szertartást és kiverték a borral teli üvegkelyhet a kezéből. Az, a kőpadlón széttört, de Donatus imájára csodálatos módon össze is forrt.) Donáthoz különösen villámcsapás, jégeső távoltartásáért imádkoztak. A szőlőkben szobrot, kápolnát állítottak neki; a falvainkban, városainkban a templomok harangjait többnyire neki szentelték. Nyilvánvalóan abban a hitben, hogy a harangzúgás „visszaveri” a mennydörgést, és ami azzal jár: a harang érce felfogja a mennykőcsapást.”

„Donát sajátos hivatásához a barokk időkben jutott. Amikor ereklyéit Rómából Németországba, a Rajnavidékre, Münstereifel várasába hozták (1652), a kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja nem történt. Ezt Donát közbenjárásának tulajdonította.”

Quadratianus császári tribunus a neki tulajdonított csodatételek miatt bebörtönözte és lefejeztette.

A Szent Donát szobor Érd-Ófaluban a borospincék utcájában borospincék között egy kápolnában áll. Összefogással készült, az adományozók, segítők nevét a szoborfülke két oldalán egy tábla ismerteti. Itt a törött kehely attribútum nem látható, kezeiben szőlőfürtöt, pálmaágat tart.

---