2016. októberében sétát szerveztem a Fiumei úti sírkert ú.n. művészparcellájába... magam, magam. Azóta bevett, szervezett program a sírkertben – több hasonló, tematikus programmal együtt. Elsősorban azokat a síremlékeket kerestem, amin képzőművészek saját alkotása áll. Nem lehetett nem megállni az ismert író-hármas sírjánál, így "elhoztam"... egyedüláló alkotás.

Karinthy Frigyes (1887–1938) író, költő, műfordító;
Karinthy Ferenc (1921–1992) író, drámaíró, dramaturg, Karinthy Frigyes fia;
Karinthy Gábor (1914–1974) magyar költő, Karinthy Frigyes fia.

A síremlék a fővárosi tanács adománya, elkészítésére a megbízást Borsos Miklós 1980-ban kapta. ^[2] 1972-ben Karinthy Frigyes sírján avatták fel az álló bronzalakot. Az avatáson a kortársak, "családtagok, írótársak, tisztelők" voltak jelen. ^[1]
Nincs, nem találtam információt arra, miért várakozott a síremlék állítása 34 évig az író halála után. Kárpótlás talán az elkészült mű.

A Budapest című folyóiratban megjelent cikk így ír az alkotásról: "Karinthy Frigyes sírszobra (...) emlékeket, ráérzéseket ébreszt. Lepelszerűsége mintha siratóasszonyos gyásszal állna, s mintha egyszersmind a mélység, a titokzatosság elvont szobra volna — felszökkenő, monumentális megfogalmazásban." ^[3]
Sokat álltam a síremlék előtt és sokat nézegettem a fényképeket itthon, a gépnél. A siratóasszony képe, akinek ruhája alja kis ráncot vet lábánál, kibontakozott szemem előtt. Mégis – más megközelítésben – mintha egy kaput formálna, talán élet és halál között, ami a titokzatosság érzetét erősíti. Egyszerű formákkal született, megfogó alkotás. Borsos Miklós szellemisége, keze munkája ma már a család három férfi tagjának állít emléket.

---