A Csonkatornyot 1636-ban építették. Petőfi még valóban csonkán látta és rajzolta le. A tornyot 1899-ben fedték be; azóta múzeum az épület. Mára a 20 ezer lakosú város jelképévé vált. Falai majd két méter szélesek.
Az 1900-as évek elején az eredeti, délre nyíló bejáratot áthelyezték a keleti oldalra, hogy a főtér felé essen.
Stróbl Alajost bízták meg a kapu megtervezésére. Az idős mester már nem vállalta a kivitelezést; ezt tanítványára Kolozsvári Szeszák Ferencre bízta.
Fölavatására 1907. szeptember 15-én került sor.

Egy 1999-ben kiadott Dánielisz Endre: Nagyszalontai városismertető szerint akkor már a látogatók száma meghaladta a 400 ezret.
A magyarok számára olyan a múzeum, mint Kassán Rákóczi sírja, ill. Rodostón a Rákóczi-ház.
Nem volt ez mindig így. Az 1970-es években nagyon elhanyagolt volt, de most a fotókon (tavaly készültek) örömmel láttam, hogy szép állapotban van.
A bejárat fölötti Arany János szobor volt az egyetlen Arany-szobor a városban 1992-ig. Akkor avatták a parkban Kiss István alkotását.
Az Arany János Emlékmúzeumban irodalomtörténeti ritkaságok, Petőfi és Arany levelei, és pár művészeti alkotás látható. Köztük pl. Izsó Miklós: Arany János mellszobra.

2010. május: Kezembe került egy könyv az elpusztult vagy megsérült erdélyi magyar emlékművekről. (Murádin Jenő: A megsebzett szobor) Ebből a következőket tudtam meg: a szobor terve már a költő halálának évében megfogalmazódott (1882-ben). A szoborbizottság azonban csak 1903-ban alakult meg.
A második világháború alatt, 1944-ben román katonák rálőttek a szoborra. A keletkezett károkat 1957 nyarán, egy Fekete József nevű nagyváradi szobrász hozta helyre.