Mint oly sok települést Pilist is utolérte az világháború szele, sorra vonultak be katonának az ifjak. A háború végére 133-an nem tértek haza soha. Nekik állítottak emléket az evangélikus templom kertjében 1923-ban. Telt-múlt az idő, az emlékek nem fakultak, csak a mészkő szobor lett az időjárás martaléka. Végül 2014-ben egy pályázat útján nyert pénzből sikerült felújítani az akkor már 91 éves szobrot és környezetét. Szép márvány talpazatot kapott, a szobrot újracsiszolták. Most eredeti fehér színében látható,ahogy egy katona áll büszkén, hajadonfőn, bal kezét az övén nyugtatja, míg jobbjával egy zászlórudat fog. Fejét balra fordítván acélos tekintettel mered a távolba. A szobor hátlapján van bevésve a 133 hős neve a márványba.
A talpazaton megőrizték az eredeti feliratokat, amit anno a II. világháború után kiegészítettek:

AZ 1914-18 IKI
VILÁGHÁBORUBAN ELESETT
HÖS KATONÁI EMLÉKÉRE
EMELTE PILIS KÖZSÉG KÖZÖNSÉGE
1923
ÉS
II. VILÁGHÁBORÚBAN
ELESETTEK EMLÉKÉRE!

(Ez az eredeti helyesírással írt szöveg)
Szép, de mit keres a legalsó lépcsőn egy 1848-as évszám?

Végszóként álljanak itt Szabó Márton polgármester szavai a 2014-es újraavatáskor:

„Ezzel a felújítással méltóképpen emlékezhetünk meg az I. világháborúban elesett hõs pilisi katonákról és remélem, hogy még sok évtizeden keresztül áll majd ez az emlékmû, itt a pilisi evangélikus templom kertjében, emlékezve nagyapáinkra, dédapáinkra és emlékeztetve minden háború borzalmára.”

---