Vegyesek az érzelmek az emlékmű előtt állva, ennyire minimalista alkotást még sehol sem láttam. Egy beton talapzaton egy egyszerű 200x180 cm-es műkő hasábba van belefaragva a község áldozatainak névsora. Férfiak és nők nevei névsorban. 140-en vannak. Elhanyagolt, elfelejtett emlékmű, a fák jótékonyan elrejtik az avatatlan szemek elől, mintha dugdosni kéne. Ami még nagyon feltűnő, hogy sehol egy szál virág, sehol egy száraz, vagy műanyag koszorú, nincsenek leégett gyertyák, mintha századok teltek volna el. Pedig 1991-ben avatták fel, Keveházi László evangélikus lelkész szavai 1992-ből: "meghatódva néztem, ahogy a pilisiek könnyek között hozzák a virágokat ..." Azóta eltelt 27 év, elmúltak a emlékek? Mindenki elhunyt, akinek emlékezni illene? Furcsa...
Aztán egy újabb furcsaság: a jobb oldalán - időben később - egy kisebb műkőhasábbal kiegészítették az alkotást, amin egy pársoros felirat található:
"Emlékezünk zsidó honfitársainkra akik a II. világháborúban mártírokká váltak"
Így kijelentő módban, de vajon ki emlékszik még az elhunytakra?

---