Olosz Lajos (Ágya, 1891.– Arad, 1977.) költő, ügyvéd. Szegeden járt gimnáziumba, ott írta első verseit. Festészetet is tanult. 1909-től a kolozsvári egyetem jogi karán szerzett diplomát. 1917-ben avatták doktorrá. Szülőfaluja közelébe, Köröskisjenőre (Kisjenő) költözött, ahol ügyvédként dolgozott. Aradon lapszerkesztőként is dolgozott. Első versei 1920-ban az Erdélyi Szemlében és a Pásztortűzben jelentek meg. Hosszú élete alatt számos verses és novelláskötetet, műfordítást publikált. Művei a forrásban olvashatók: ^[1]

Ágya, magyarlakta kis község a Partiumban, Kisjenőtől északra. itt született Olosz Lajos. A helyi általános iskolát róla nevezték el. Körösmente Irodalmi és Közművelődési Társaság, a helyi önkormányzat és a református egyház, születésének 100. évfordulóján, emléktáblát és gránitból faragott reliefet avatott a költő szülőházának falán. A relief alkotója Deák Árpád ^[5] szobrászművész. Az arckép alatt fehér vésett márványtábla látható, rajta a név és az évszám mellett magyarul és románul a következő szöveg olvasható: Ebben a házban született a költő. ^[3]

Idézet a forrásból: ^[2]
"Az utolsó szó jogán című versében, amit fél évvel ezelőtt írt Kisjenőn, így összegez: hogyha időm lejár befogad keblébe."

„Oltárra emeltem a tiszta valóságot,
amit látni, számítni, megmérni lehet,
és lesepertem a szív párkányáról
minden mást mint ócska. cserepet...

Helikoni nyárfám ezüstözött lombja
szelíden hulldogált hajlott homlokomra
és az örök béke jó szívvel ígérte,
hogyha időm lejár
befogad keblébe."

Fogorvos unokája azon dolgozik, hogy nagyapja öröksége megfelelő helyre kerüljön a magyar irodalomtörténetben. ^[4]
" Helyét a magyar irodalomban nem nekem kell meghatároznom, de szeretném megérni azt az időt, amikor valaki megkockáztatja, hogy elhelyezze Olosz Lajos költészetét a magyar irodalomtörténetben. Egyre reménytelenebbül várom."

---