Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. – New York, New York, 1945.) zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. A 20. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője.

Bartók Béla az 1900-as évek elején kiterjedt kutató és gyűjtő munkát végzett Békés megyében. Gyakran megfordult a térségben, mivel húga Elza egy gazdatiszthez ment férjhez Vésztőn, innen a kötődés a községhez.

Idézet a forrásból:
"Az 1881. március 25-én megszületett Bélát a nála négy évvel fiatalabb húga, Elza követte, aki 1904-ben férjhez ment Oláh Tóth Emilhez, Wenckheim Dénes vésztő-sziladpusztai uradalmának gazdatisztjéhez."^[1]

1961 novemberében adták át a község iskoláját, melyet a híres zeneszerzőről neveztek el. Bartók emléktáblát és egy bronz kis méretű reliefet helyeztek el az iskola utcafonti falán két méter magasan. Az alkotóról nem sikerült információt gyűjtenem. Jelenleg a református iskola, Kiss Bálint református lelkész nevét viseli.

Emlékezete:
"Békés megye legtöbb településén van Bartók Béla utca, Békéscsabán zeneiskolát, Vésztőn általános iskolát neveztek el róla." ^[3]

"Bartók Béla az első világháború alatt népdalgyűjtést végzett a nagyközségben. Itt jegyezte le többek között a később közismertté vált Megyen már a hajnalcsillag lefelé kezdetű népdalt, valamint Angoli Borbála balladáját, amit felhasznált a Tizenöt magyar parasztdal című kompozíciójában. Vésztői munkásságának emléktáblát állítottak, és a városi oktatási intézmények összevonása után róla nevezték el a város Bartók Béla Nevelési Központját."

"A Békés megyei Vésztőn három tantermes, korszerű iskolát építettek a tanács és a lakosság összefogásával, a helyi termelőszövetkezetek és a szülői munkaközösség példás társadalmi munkájával. A közös erőfeszítésből emelt iskolát az úttörők kívánságára Bartók Béláról nevezik el, s tiszteletére emléktáblát is elhelyeznek az új épület falán, mert falujukban gyűjtött hajdanában népdalokat." ^[2]

---