Tolmács.
Nógrád megye nyugati része, Rétsági járás, 750 lélekszámú község, 1000 éves történelemmel.
Gyermekkoromban 10 évig éltem a szomszédos településen. Mit jelent nekem, mi jut eszembe neve hallatán - Tolmács?
6 évesen a gépállomása. Ott kötött ki családunk megélhetési forrása az édesapám által "önként felajánlott" mezőgazdasági gépek, műhelyberendezések egy része. 12 évesen a kálvária domb vára. 16 évesen a szép és kedves tolmácsi leányok. Ipara, az "Erdőkémiája" melynek fekete, bűzös szennyvize kilométerekre élettelené tette a környék patakját.

A tolmácsi Hősi emléknek érdekes a története. Elsőre nem ott állt, szobrát később kapta, alkotója még nem "Köztérképes".
A "szobor nélküli" emlékmű előzménye: Avatás 1923. szeptember 10. Alkotó Fleischl Richárd

Honnan tudom az emlékoszlop szoborral történő kiegészítésének történetét?

Nyugat-Nógrád mindentudója, Végh József készítette el a község "Értéktárát".
Kénytelen kell idéznem, mert félő, hogy a link "elveszik"

Végh József:
Részlet:
"Az elesettek tiszteletére emlékművet állított a falu, amit ma a „Hősök szobra”, vagy egyszerűen „a szobor” megnevezéssel emlegetnek. Régi képeslapokon lehet felfigyelni arra, hogy nem a ma ismert formában állt először az emlékmű. A képeslap megjelenési idejét nem ismerjük, de a gyűjteményekben fellelhető példányok postára adásának ideje 1929. Eszerint a korai emlékmű az üres tér közepén állt, a templom tengelyében, ahol egy léckerítéssel körbevett kis kertecskében állították fel a ma ismert oszlopot. Tetejét először egy műkő virágtartó díszítette, a kép tanúsága szerint ugyanaz, amely most a szobor előtt látható. A mai elhelyezés és forma 1928-ban alakulhatott ki, amikor a tolmácsiak Lengyel Károllyal elkészíttették a szoboralakot, az első világháborús baka figuráját. A szobrász családjától tudjuk, hogy Lengyel Károly 1928-ban dolgozott a műkő figurán. (Történész unokája által összeállított életrajza sok érdekességet elárul róla, a kis füzet borítójára az a kép került, ahol a tolmácsi szobor és alkotója együtt látható.)

Lengyel Károly 1892-ben Tiszolcon született, ahol édesapja a Magyar Államvasutak alkalmazottjaként dolgozott. Ez a munka mozdította aztán – az egyébként is szügyi eredetű férfit – családjával Balassagyarmatra. A tehetségesen rajzoló fiút nem tudták taníttatni, így ő is a vasútnál kezdett dolgozni. Lengyel Károlyt 1912-ben sorozták be, a haditengerészethez került matrózként. Regényes katonaidőt tudhatott magáénak, a Monarchia flottájának „Viribus Unitis” nevű zászlóshajóján szolgálva. A háború befejeztével megnősült, és a vasúthoz visszakerülve a pályafenntartásnál dolgozott, vasúti jeleket, táblákat festett, képzettség nélkül is festőmesternek ismerték el. Rövid budapesti kitérő és távírász munka után ismét a vasút következett, szolgálati lakást kapott családjával Őrhalomban. Itt már szobrászkodott, ekkor kapta a tolmácsi felkérést is. A családi emlékezet szerint felszedte a lakószoba padlóját, és kimélyítette a helyiséget, hogy ott elkészíthesse az életnagyságúnál nagyobb szobrot. Mivel a vasúti őrház messze esett a falutól, gyakran bekopogtattak hozzájuk őrjáratozó csendőrök. Ők álltak modellt, amikor a katona agyagból készített mintáját formázta. A műkő kiöntését is önmaga végezte, csupán a sablon elkészítésében és összevasalásában segítette egy vasúti kőműves.
A szoboralak felkerült a már meglévő oszlopra, melynek oldalain az elesettek névsora olvasható. Az emlékhely közel került a falubeliek szívéhez, Lengyel Károly szobra mindenki számára megtestesítette a saját elveszített családtagját. Halottak napja előestéjén ma is sok gyertya ég tövében. "

---