Sinka István (Nagyszalonta, 1897. – Budapest, 1969.) Kossuth-díjas költő, író. Szoros kötődése a szeghalmi gimnáziumhoz, hogy az akkori tantestület és vezetés vállalta első kötetének kiadását: Himnuszok Kelet kapujában; Református Péter András Reálgimnázium, Szeghalom, 1934.

A Népi Írók Baráti Társasága 1999-ben emlékülést tartott Szeghalmon, Sinka halálának 30. évfordulóján. Dr. Medvigy Endre irodalomtörténész, Sinka-kutató előadásban szólt a Fekete bojtár életművéről. ^[1]
Az emléktáblát diófából faragta Mónus Béla a Népművészet Mestere. ^[3] Csavarokkal rögzítették a falra, jó állapotban van, szép patinás. Sinka Istvánt ábrázolja félprofilból, vékony vésett keretben, alul Sinka aláírása Szeghalom és az 1933 évszáma olvasható, vésett formában.
Sinka egyik költeménye, első kötetéből: Kiáltanak az őseim ^[4]

"Kiáltanak az őseim:
a pásztorok és a parasztok.
S én, az úrköpött unoka
értük most tengelyt akasztok."

Idézet a forrásból: emlékülés ^[2]
"Nagy öröm, hogy tudományos konferenciának lehetünk a résztvevő, mondta Kosaras Béla polgármester szombaton a Sinka István-emlékülés megnyitóján Szeghalmon, a Layer Kft. konferencia központban. A rendezvényt abból az alkalomból tartották, hogy a Péter András Gimnázium falán emléktáblát avattak a költőnek. "
Avatás:
"A Péter András Gimnáziumban tartott emléktábla avatón Vaszkó Tamás igazgató hangoztatta: amíg Szeghalmon, a Berettyó-partja mellett diákok tanulnak, mindig emlékezni fognak Sinka Istvánra! "
"A diófából készül emléktáblát, amely Mónus Béla szobrászművész alkotása, Vígh Ilona országgyűlési képviselő és Kosaras Béla polgármester leplezte le." ^[3]

---