Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. – New York, New York, 1945.) zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. A 20. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője. ^[1]

Bartók Béla az 1900-as évek elején kiterjedt kutató és gyűjtő munkát végzett Békés megyében. Gyakran megfordult a térségben, mivel húga Elza egy gazdatiszthez ment férjhez Vésztőn, innen a kötődés a községhez.

A források elmondása szerint, a szobor eredetileg a városi könyvtárban volt, később került a művelődési központ zenetermébe.
A szoborfej a művelődési központ emeleti termében falába épített félköríves "ablakkeretben", a zongora felett fejmagasságban látható, alul fém szárral rögzül. Sajnos a szignót nem találtam meg, és nehéz a hátsó részt fotózni a szűk hely miatt. A szobrász életrajzában a szobrot sehol nem említik, ez teszi érdekessé a dolgot.

Kutatások során két, ilyen szoborra "akadtam", egyik Kárpátalján a Nagyszőlősön ^[4] a középiskola udvarán, a másik Budapesten az unitárius egyházközösség ^[3] egyik templomában látható. Mindkettő az alkotó halála után adományként került a helyére a szobrász özvegyének ajándékaként.
Mivel semmilyen forrás nincs az interneten, sem a helyi könyvtárban, a két felkutatott szoborral való azonosság egyértelműnek látszik, ebből következtetve gondolom, hogy az alkotó azonos. ^[5]

---