Rátka a világörökség részét képező Tokaji Történelmi Borvidék egyik német nemzetiségi települése – rendezett utcákkal, takaros udvarokkal.
2018-ban egy emlékművel gazdagodott a falu.
Az emlékművel ez a sváb közösség egész Európa számára is példát mutat, hogyan kell ragaszkodni a 270 éves gyökereikhez. A kereszténységet a német-sváb kultúrában és a magyar nyelven is naponként élik meg, gyakorolják. Ez volt az, ami a nehéz időkben is megőrizte közösségüket.

A letelepüléssel kapcsolatban a jelenleg ismert forrásokban eltérő, sokszor ellentmondó álláspontokat találhatunk.
Rátkáról a zempléni krónikás azt mondja, hogy valamikor nevezetes magyar hely volt, de a különböző háborúk alatt teljesen kipusztult. Ezért 1754-ben Trauthson herceg a Sváb-kerületből új telepeseket hozatott, és azokkal szállatta meg a három községet: Rátkát, Hercegkutat és Károlyfalvát.
„E telepek közül Rátka eredetileg tősgyökeres magyar falu volt, és a török világban pusztult el. Ebbe a faluba, valamint Károlyfalvára, herceg Trauthson 1754-ben katolikus vallású svábokat telepített"
Az 1700-as évek közepén kezdődött tehát el a betelepítés.
Rátka lakosságának jelenleg 50 %-a német anyanyelvűnek vallja magát, a településen német nemzetiségű óvoda és általános iskola is működik.

A rátkai Svábok betelepítési emlékművét Molnár Levente szobrászművész készítette el a falu központjában a Széchenyi téren. Budáig hajón érkeztek a svábok, ezért a talapzat jelképesen egy stilizált hajó, rajta a betelepülő család: anya, apa és az anya ölében a csecsemő.
Az emlékpark ad helyet a testvértelepülések emléktábláinak is, az emlékpark kialakítása a szobor avatásával egyidőben került sor.

---