Ez a jellegzetes, épp ide készült, épp ide való alkotás valószínűleg az ötlet megszületése után, a megvalósítás első szakaszában került itt elhelyezésre, mint Székely Kata vakok és gyengén látókat segítő sorozatának egyik darabja. Szomorúan kell megállapítanom, pedig jó hír, azon kevés alkotások egyike, amik mellett (itt alatt) még ott van a braille-írásos tábla.
Én kétszer (pontosítok: legalább kétszer) jártam már itt és fotóztam az alkotást. A fényképeken pedig (sajnos) látszik az idő, másképp fogalmazva valamiféle fellazulás, pedig hivatalos hírek szerint az állatkert gyarapszik, fejlődik, folyamatos az átalakulás, útkeresés.
Itt akkora rumli veszi körül az öt évvel ezelőtt is lencsevégre kapott szobrot, amire igazán nem számítottam. Persze, nem közömbös az sem, a korábban kordában tartott bokor hajtásai elszabadultak, egyik-másik fénykép fél kézzel készült, a másikkal az ágakat próbáltam elhúzni az objektív elől.

A pelikán számomra igen szimpatikus jószág – bár igaz, nem a legismertebb. Életterük a táplálkozásokat biztosító, halakban gazdag, de nem túl mély tavak környéke. Olvasom: nem tudnak lemerülni, így óvatosnak kell lenni.
Amúgy minden földrészen megtalálhatók, bár eredetileg a trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égöveket kedvelik. Minden továbbiról olvasható a róluk szóló szócikkben. ^[2]
Emlékezetes egy felfedezésem egy fajtárssal díszített hévízi kút kapcsán, ami szerint a pelikán (máshogy: Gödény) az önfeláldozás jelképe, egyben elterjedt Krisztus-szimbólum. ^[3] Ezt most előkerestem, felelevenítettem. Érdekes olvasmány a szeretetről, odaadásról.

---