1745-ben kezdte építtetni Harruckern János. Az évszázadok során többször átépítették, az éppen ott élő nemesi családok, a nagy gyulai tűzvészben leégett. Jelenlegi formáját 1902-ben érte el. A kastélyt a múltszázad elején, a háború után a családok elhagyták, később a múltrendszerben kisajátította az állam. Gyermekvédelmi intézmény (árvaház, csecsemőotthon) működött benne, majd iskolaként üzemelt. Sokáig üresen lepusztult állapotban hagyták hanyatlani, míg pályázati pénzből 2012-ben ásatások és régészeti feltárások kezdődtek, és 2015-re elkészült a teljes rekonstrukció, 2016 tavaszán interaktív kiállításokkal megnyílt a múzeum. A kastély történetéről bővebben a forrásokban olvashatunk. ^[1]

Az eredetileg csak egy, Harruckern címer volt a bejárat felett homokkőből faragva, később Wenckheim és végül Almásy pajzs állt a most bemutatott helyén, a régi képeslapokon látható.

Az egykori főbejárat felett jól látható domborművet, Szűcs László szobrász, restaurátor készítette. A rekonstruált címereket két pajzstartó oroszlán fogja. A korábbi tulajdonos családok, Wenckheim- és Harruckern-címert tartanak, fölöttük korona látható. Alatta aranyozott betűkkel az alábbi szöveg olvasható. ^[2]
A tábla latin szövege:" Theresia Baro. Wenckheim. Nata. B. Gruber. Agro oppidoque Gyula sui iuris facto has aedes posuit MDCCXCVIII., azaz Báró Wenckheim Terézia (született báró Gruber Terézia) a saját jogán bírt Gyula mezővárosában emelte ezt az épületet 1798-ban."

---