Újra csak egy műlap, amivel elakadtam. A zsidó gimnázium homlokzatának egyedülálló menóra-díszeit már jó fél éve bemutattam. A csúszás okát nem-igen tudom megmagyarázni, a műlap előkészítve várakozott.
Az iskola építéstörténete, tervezői, az elkészült épület mind önmagáért beszél. Az épület tervezését Lajta Béla kezdte meg az 1910-es évek elején. De közbejött részint a világháború, majd Lajta sajnálatos halála. A tervezés feladatát Hegedűs Ármin vette át. Ez együtt járt azzal, hogy Lajta tervei módosításra kerültek, így érdekes feladat volt beazonosítani a homlokzat díszítményeinek terveit és tervezőit a talált rajzok alapján. ^[1][2]
Az adalékként feltöltött, eredeti főhomlokzati tervét mutató archív képen látszik, hogy azon a menóra nem, de a Lajtára jellemző motívumkincsekre utaló rajzolatok jelzés szinten, de szerepelnek. Ezeket tehát a végső terveken is megtartották, így Rákos Manó ezt követve és pontosítva készíthette el a hármas tagolású bejárat félkörívben végződő faragásait.
A kapubejárat oldalfalain futó domborműsor részben alkalmaz ornamentális elemeket, de több, valószínűleg az iskola életéhez, az oktatáshoz kapcsolódó motívum is megjelenik.
Látható így a sorban maga az iskola, ill. jellegzetes épületének képe is. Több madárábrázolás közül a leginkább jellegzetes figura a bagoly, a bölcsesség, tanulás jelképe. Első ránézésre, a vitorlást látva az iskolai kirándulások jutottak eszembe, de amikor felfedeztem a másik oldalon a léghajó képét, úgy gondolom ezek a képek inkább kitekintést adnak a korszak technikai vívmányaira.
Készült néhány fénykép az oldalfalon látható domborművekről is. A függőlegesen futó elemek díszítése alapvetően inkább díszítő jellegűnek tűnik, de az virágdíszek között itt is fel-felbukkan egy-egy madárka. Az oldalfal díszítése a végső tervek szerint annyiban változott, hogy Lajta rajzain egy hosszú, az építmény magasságát követő függőleges vonal mentén helyezkedtek el a díszítmények, a módosítások után csak az ablakok közti sávon fut. ^[2]

---