„Vaslemezből hegesztettem erősre, keményre…”

Egy 1980., majd egy 1981. évi újságcikkben is olvastam Simon Ferenc vaslemezből készített József Attila portré-szobráról, s ugyanott láttam fényképeket is. (1. és 2. forrás) Később Simon István, Kilencven év c. kiadványában is megtaláltam az alkotás fényképekét, „József Attila emlékére” elnevezéssel. (3. forrás)

Szerettem volna megkeresni ezt az alkotást, és találtam egy újságcikket, miszerint 1981. december 5-én avattak egy József Attila szobrot a törökszentmiklósi Vasas Művelődési Ház nagytermében.

Hosszas keresés következett, de sikerült beazonosítani, hogy a vaslemezből készült portré-szoborról van szó. A Vasas Művelődési Ház már az 1990-es években megszűnt, de a törökszentmiklósi Ipoly Közművelődési Központ helytörténetben jártas szakembere segítségével rátaláltam a náluk őrzött szoborra. Átmeneti jellegű raktározásról gondoskodnak, de miután a főbejárati információs pultnál választottak neki ideiglenes helyet, a szobor szépségében minden belépő gyönyörködhet. Az ideiglenes tárolási hely okán, ezt az elhelyezést nem mutathatom be fényképpel, de a szép szobor néhány részletének fényképezésére hozzájárulást kaptam. Így megláthatjuk a vaslemez hegesztési varrataival is az arckifejezés kemény elszántságát bemutatni akaró szobrászi törekvést. „…úgy vélem, nyilatkozta a szobrász, rátaláltam a költőnek arra az arcára, amely bennem él. Vaslemezből hegesztettem erősre, keményre…”

A Vasas Művelődési Ház nagytermében eredetileg elhelyezett portré-szoborról sajnos nem találtam fényképet. Az épületet, melyben ma iskolai étterem működik, azonban kívülről lefényképeztem. Középen látható a bejárati ajtó, mely a nagyterembe nyílik.

Örömömre szolgál, hogy a régóta kutatott József Attila vaslemez portré-szobrot, ezen a módon be tudom mutatni.

---