A szovjet munkatáborokba elhurcolt helyi magyar és sváb áldozatok emléket őrzi ez az emlékmű. ^[3] Az udvar bal oldalán áll a két fő részes emlékmű, kis mesterséges lépcsőzetes kialakítású dombon, alul betonba épített gránit kockákon láthatjuk. Középen svéd szürke és fekete gránitból faragott oszlop, két oldalán szárny-szerű táblák, az elhunytak neveivel gravírozva. Alul emlékező szöveg olvasható magyar, román, és német nyelven. A középső fekete oszlopot alul, stilizált szögesdrót díszítés, és 1945 felirat díszíti, fenn az állítás éve 2008 olvasható. Hátul kis táblán az alkotók neve olvasható. Ez a rész Szívós László kőfaragó munkája.
Az emlékmű mindkét oldalán sorakoznak, a hasonló alakú és méretű, de eltérő népies virágmotívumokkal díszített kopjafák. A bal oldalon a férfiak kopjafái sorakoznak, hegyes kalap szerű fejvéggel, a jobb oldali női fák tulipános díszítést kaptak. Tizenhárom elhunyt, főleg sváb származású helybéli lakos nevét véste a művésznő a fába, hátul az alkotói szignóval. Brittich Erzsébet ^[4] helyi születésű képzőművész alkotása.
Az ünnepség résztvevői, az istentisztelet után a Simonyiak Háza udvarára vonultak és leleplezték az emlékművet, megáldották, és megkoszorúzták. Minden éveben megemlékezést tartanak az elhunytak tiszteletére.
Idézet:
"A Simonyiak Háza udvarán 2008-ban állították az 59 nevet tartalmazó svéd gránit emlékművet az elhurcoltak, a 13 kopjafát pedig az elhunytak emlékére. A kompozíció Szívós László helybéli kőfaragó és Brittich Erzsébet képzőművész-költő alkotása."

---